A szelem neve: Bayliss kapitány

A szelem neve: Bayliss kapitány

Helyszín: Franciaország és Anglia

Időpont: 1915 és máskor.

1915 márciusában Bayliss kapitány segédtiszt volt a 39-es Indiai Lövészgyalogság Ezredénél, amely az első világháborúban súlyos harcokba keveredett a flandriai Neuve Chapelle környékén. A német lövészárkok elleni számos, majdhogynem öngyilkos támadások egyikében, amelyek során az indiai csapatok igencsak kitüntették magukat, Bayliss kapitány elesett. Ezrede mélyen meggyászolta, mivel tiszteletnek örvendő, bátor tiszt volt, aki sokat segített embereinek, hogy elviseljék a háború borzalmait. A háború előrehaladtával majdnem mindenki meghalt, aki ismerte őt, az Ezred lassanként már csak olyan katonákból állt, akik nem találkoztak vele, és így fokozatosan feledésbe merült – 1915 szeptemberének egy napjáig.



Aznap, nem sokkal a losi csata előtt, az Ezred ellenséges állásokat támadott egy domboldalon, úgy ötvenméternyire a német lövészárkoktól a géppuskatűz azonban megállította őket, s nem tudtak sem előrehaladni, sem visszavonulni. Ekkor a füstből megjelent egy fehér lovon egy angol tiszt alakja. Az alak intett a csapatoknak, hogy kövessék, s noha a gránátok egyre-másra robbantak fel mellette, ő sértetlen maradt, s lelkesítette a többieket. A katonák meg voltak győződve arról, hogy a kísértet Bayliss kapitány, s mivel a szellemtől minden másnál jobban féltek, tűz alá vették az ellenséges vonalakat, és végül heves harcok után nyertek. Keresték a fehér lovas alakot, de az már eltűnt.

Aztán két évre rá, 1917-ben egy megrémült őrmester elmesélt egy történetet a szolgálatos tisztnek. A tiszt elhagyta a kantint, hogy megszemlélje az ezred őrségét. Vele tartott egy altiszt, együtt mentek át az erdőn a gyakorlótérre, mikor megadták a jelszót, de hiába vártak a válaszra. A tisztet zavarta ez a fegyelemsértés, s visszament a gyakorlótérre. Az őrséget kettes sorban felsorakoztatva találta, mintha ellenőrzésre várnának. A katonák csendben beszélgettek, és ijedten pislogtak körbe, miközben őrmesterük átnézett a mezőt határoló falon. Amikor az őrmestert hivatták, előadta történetét, amelyet a tiszt hitetlenkedve hallgatott.

Nem sokkal a tiszt érkezése előtt az őrmester hallotta, hogy az őrség valakit igazoltat, és amikor megkérdezte, ki volt az, azt a választ kapta: „a szolgálatos tiszt szemlézik”. Az őrmester megparancsolta az őrnek, jelentkezzen őrellenőrzésre, és tisztelgett a fehér lovas tisztnek. Az őrmester tisztelgését viszonozták, és a lovas alak, anélkül, hogy leszállt volna a nyeregből, figyelmeztetés nélkül kritikusan ellenőrizte az őrséget, majd átugratott a falon. A gyakorlóteret átkutatták, de semmilyen nyomára sem bukkantak a rejtélyes tisztnek, még patanyomokat sem találtak.



Az idegen tiszt újra megjelent, hogy megszemlélje az őrséget. Ez egy héttel később történt, és ekkor „hangja erőtlenül és tompán kongott”, megparancsolta az őrmesternek, küldje kihallgatásra az egyik katonát, akinek az egyik zubbonygombja nem volt begombolva. Az alak ismét eltűnt a fal mögött, de felismerték benne Bayliss kapitányt. Ez után olyan gyakran jelent meg, hogy alig akadt valaki, ki ne ismerte volna.

Sokkal később, amikor India elnyerte függetlenségét, az ezredet feloszlatták, a nap épp lemenőben volt, és levonták az angol zászlót, megjelent a fehér lovon lovagoló, harminc évvel ezelőtti egyenruhát viselő halott kapitány alakja.

forrás : internet