2014. március 25., kedd

Ehető virágok IV- V - VI




Dr. Csizmadia András: Ehető virágok

IV.
Az ehető virágok illatának, sőt, bájos zamatának ''átmentésére'', a korábban ismertetett módszerek mellett, alkalmazhatjuk a kandírozást is, illatosíthatunk velük cukrot, vagy éppen teát készíthetünk belőlük.

KÉSZÍTSÜNK KANDÍROZOTT VIRÁGOKAT!

Kandírozott virágokkal csodákat varázsolhatunk egyszerű desszertjeinkre. Itt van például a képen látható, egyébként sima túrótorta. A kora tavasz virágözöne, alma, szilva, orgona, rózsa, viola és ibolya koszorúzza, amelytől az valósággal új dimenzióba lép át.



Egy egyszerű túrótorta kandírozott virágkoronával, valóságos csoda.

Az eljárás kis türelmet igényel. Egy kis tálkában üssünk fel egy méretes tojásfehérjét és pár csepp vízzel verjük fel amíg éppencsak elkezd habosodni, azaz könnyebb, oldottabb állapotba kerül, ez lesz ugyanis a ''ragasztó''. Egy másik tálkába tegyünk nagyon finom kristálycukrot. A megmosott, megszárított és száráról lecsípett virágokat egyenként egyik kézzel megfogva, kis ecsettel minden oldalán kenjük meg a fehérjével, de ne kenjük túl! Majd óvatosan mártsuk a cukorba úgy, hogy minden oldalát érje, ezután helyezzük őket zsírpapírral kibélelt tálcákra és hagyjuk teljesen megszáradni. Ez történhet a napon is, esetleg a tornácon, vagy jól szellőző helyiségben. Ez 12-36 órát is eltarthat, a helyiség páratartalmától függően. Gyorsíthatjuk a száradást, ha a tálcákat enyhe, 50-60 °C-ra beállított légkeverős sütőbe tesszük, kissé nyitott ajtó mellett - így néhány óra is elegendő. A teljesen száraz cukrozott virágokat, légmentesen lezárt tartókban, akár fél évnél tovább is eltarthatjuk.


SZÁRÍTOTT SZIRMOK TEÁNAK

Kedvenc ehető virágainkat meg is száríthatjuk teának, vagy klasszikus teák adalékának. A kamilla, hibiszkusz, jázmin, hárs, rózsa és társaik, határozott illatukkal és aromáikkal, valamennyien kiváló teaalapanyagok. Készítésük egyszerű: a szirmokat válasszuk le a kocsányukról és szórjuk szét szellősen szárító rácsokon. Ne tegyük közvetlenül a napfényre, inkább félárnyékos helyre és időnként keverjük, forgassuk át, hogy egyenletesen száradjanak. Ha ez néhány nap alatt nem sikerül, tegyük át 70 °C körüli sütőbe, és félig nyitott ajtónál fejezzük be a szárítást. Lehűtés után tegyük jól záródó üvegekbe a szárított virágszirmokat és tároljuk száraz, hűvös helyen.


DESSZERTBŰVÖLÉSRE VIRÁGILLATÚ CUKROK!

Vaníliás cukrot már évszázadok óta készítünk: egyszerűen összezárjuk a vaníliarudat a cukorral s az átveszi annak illatát- ízét. Virágillatú cukrokat is ugyanezzel a módszerrel állíthatunk elő, s így a sima cukrot kellemesen illatossá tehetjük, mellyel süteményeinknek, krémjeinknek és egyéb édességeinknek különleges íztónust adhatunk. Erre a célra édeskés aromájú virágokat érdemes használni: levendula, orgona, rózsa, geránium, ibolya stb. Használjunk tiszta, jól zárható, félliteres üveget. Töltsük egyharmadig cukorral, szórjunk rá egy marék apró virágszirmot, majd ismét egy réteg cukrot, kb. kétharEgy egyszerű túrótorta kandírozott virágkoronával, valóságos csoda madig, majd egy másik marék szirmot, végül cukrot a tetejére, de maradjon egy jó centiméteres hely. Zárjuk le szorosan és rázzuk össze alaposan az üveg tartalmát, majd sötét, hűvös helyen tároljuk. Két-három hét múlva már használható, de ha tovább érleljük, még jobb lesz.




V.
Itt vagyunk derékig a nyárutóban, még egyre-másra ''nyílnak a völgyben a kerti virágok'', használjuk hát őket, s tegyük velük és általuk ételeinket finomabbá és elegánsabbakká. Az ehető virágok a természetes konyha talán legszebb és ''legtermészetesebb'' díszei. Általában az egyébként használatos zöldfűszernövények virágai ehetőek is, s rendszerint a fűszernövény jellegzetes ízét hordozzák, csak többnyire más, enyhébb, szelídebb tónusban. Ilyenek: hagyma, snidling, fokhagyma, bazsalikom, borágó, rozmaring, kakukkfű, lestyán, majoránna, oregánó, zsálya, csombor, koriander, kapor, édeskömény, levendula stb...
Az egyéb, gyakoribb és közismertebb virágok közül a legismertebbek a körömvirág, a rózsa, az ibolya, a bodza, az akác és a jázmin. De ehető a liliom, sőt, a jukka és a krizantémfélék is.
Íme néhány, a gyakorlatban is alkalmazható ötlet a végtelen sok lehetőség közül.

PIZZA OREGÁNÓ- ÉS/VAGY MAJORÁNNAVIRÁGGAL

Készítsünk klasszikus élesztős pizzatésztát, természetesen lehetőleg teljes őrlésű lisztből (különösen alkalmas erre a tönkölyliszt, amelynek beltartalmi és sütőértéke egyaránt lényegesen meghaladja a ''közönséges'' búzáét). A megformázott pizzát kenjük meg fokhagymás olívaolajjal és süssük elő néhány vagy 5 percig, majd az elősütött pizzára osszuk el a rávalókat, jelen esetben a szétmorzsolt kecskesajtot, napon szárított, csíkokra vágott paradicsomot, majd a sütőbe visszatéve néhány perc alatt készre sütjük, amíg a sajt éppen megolvad. Tálaláskor a friss, forró pizza tetejét szórjuk meg dúsan majoránna- és oregánóvirágokkal. Szép is lesz, finom is és illatos is.
De ennek analógiájára az olasz tésztafélékhez bőven használhatunk oregánó-, kakukkfű-, rozmaring-, zsálya-, snidling-, vagy hagymavirágot. Ezeket a kitálalt tésztafélék tetejére szórjuk a szervírozás pillanatában. Hideg tésztasalátáknál is gyönyörű és finom díszítésként alkalmazhatók az ízben oda illő virágok. (Mellesleg szólva az oregánó nem más, mint a szurokfű magyarul, csak éppen az ''új magyar'' hajlamosabb a saját névhasználat helyett az idegen átvételére.)

ZÖLDFŰSZERES ZÖLDBABSALÁTA BABVIRÁGGAL

Ehhez a salátához zsenge, friss zöldbabot használjunk, legjobb a vékony ceruzabab, de használhatunk zöld- és vajbabot vegyesen is, így még tarkább, látványosabb a megjelenése.
A megtisztított babot inkább gőz fölött, mint bő sós vízben - azért, hogy értékei teljesebben megmaradjanak - gőzöljük néhány percig, hogy még jól harapható maradjon, majd hideg vízzel leöblítjük és lecsöpögtetjük. Friss citromléből és hidegen sajtolt olívaolajból öntetet (vinaigretteet) készítünk, jó adag aprított friss bazsalikommal és tárkonnyal fűszerezve, majd a babsalátára öntjük. Hűtőben célszerű, ha 1-2 órát összeérleljük, tálaláskor egy-két marék piros futóbabvirággal szórjuk meg.

FŰSZERES UBORKAMÁRTALÉK BORÁGÓVIRÁGGAL

Az ilyen hideg mártásokba tunkolhatunk különféle friss nyers zöldségféléket, karottát, zellert, zöldpaprikát, articsókát, melyet a meleg vacsorára várakozás közben csak úgy ''szájszórakoztatásképpen'' elnassolhatunk az aperitif mellé. De az ilyesféle mártalékok kiválóan alkalmasak gőzölt újkrumplihoz, vagy például roston sült halakhoz is.
Íme egy lehetséges kompozíció: salátauborkát vágjunk finomra, keverjük el egy kis borecettel, egy kevés szójaszósszal, adhatunk hozzá pár csepp Angostura bittert is. Sóval, fehér borssal, fokhagymával ízesíthetjük, s jól illik a keverékbe a frissen aprított petrezselyem, bazsalikom és kapor is. Mindezt tejföllel és joghurttal krémes mártássá keverjük, majd legalább egy félórát hűtőben hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Szép kis cseréptálkában stílusban és ízben is tökéletesen oda illő gyönyörű kék borágóvirágokkal tálalhatjuk.




VI.
Az édes illatú virágok - ezek között számos vadvirág is található - kiválóan alkalmasak különféle édességek ízesítésére és díszítésére is. Ezek közül is talán a legkézenfekvőbb a nagyjából egy időben érő és virágzó gyümölcsök és virágok összepárosítása. Az eperszezonnal egy időben virágzik például a bodza, az akác vagy a jázmin. Tavasszal, nyáron szinte nap mint nap megyünk el virágzó bodza-, akác- vagy jázminbokor mellett és bizony keveseknek jut eszébe, hogy ezt az éppen aktuális desszert mellé felhasználja. Hogy csak a legegyszerűbb és legtermészetesebb példát említsük, a frissen tisztított epret kupacba halmozzuk a tányéron, az egészségünkre nem túl pozitív porcukor helyett megcsurgatjuk egy kis természetes mézzel és bőven megszórjuk apró bodzavirággal. Ha a virágot tiszta helyről szedjük, mosni sem nagyon kell, egyébként folyó vízzel átöblítjük, majd legcélszerűbb salátacentrifugában szárazra centrifugázni, hogy szórható legyen. Csodálatos, egyszerű és természetes gyümölcskompozíció! De ugyanezt tehetjük, ha az epret előzőleg kisütött, omlós tésztából készült kis tortaformácskába rakva gyümölcstortává varázsoljuk. Ilyenkor az eper alá kenhetünk egy kis mézzel összezúzott epervelőt - keverhető közé apróra vágott citromfű is -, majd az előbbiek szerint a tetejét mézzel megcsurgatva, éppen aktuális édes illatú virágokkal megszórva tálalhatjuk (bodza, jázmin, akác, hárs).

BOGYÓS GYÜMÖLCSÖK SZAGOS MÜGÉVEL

Az ilyen gyümölcsdesszertet gyakorlatilag bármilyen bogyós gyümölcsből, vagy azok tetszőleges kombinációjából is készíthetjük. Erre a legalkalmasabbak az eper, a szamóca, a málna, a ribizli és az áfonya. Ajánlatos még hozzá egy palack nem túl édes pezsgő, lehetőleg spumante típus, amely nálunk is kapható, az ilyen ugyanis mustból erjesztett természetes édes pezsgő. Kell még hozzá egy jó adag virágzó szagos mügeág is. A bogyós gyümölcsöket alaposan megmossuk, az epret, ha nagyszemű, félbevágjuk. A gyümölcsöt a mügeágakkal (a virágokat előzőleg félretesszük) egy sekélyebb tálba tesszük és felöntjük a pezsgővel, lefedve egy-két órát a hűtőben áztatjuk, időnként megkevergetjük. Tálalás előtt kivesszük a hűtőből, eltávolítjuk a mügeágakat, a gyümölcsöt üvegtálkákban tálaljuk a pezsgővel együtt, és megszórjuk szagos mügevirággal. A tálalás pillanatában még egy kis friss, jéghideg pezsgőt öntünk rá, hogy annak buborékával felfrissítsük az egészet.

EGZOTIKUS GYÜMÖLCSKRÉM LILIOMKEHELYBEN

Ehhez hófehér liliomvirágokat válasszunk - fejenként 2-2 darabot -, melyeknek a porzóit eltávolítjuk. Tetszőleges érett trópusi gyümölcs - mangó, papaja, banán stb. - húsát egy kis friss mentával és zöldcitromlével, valamint a liliomok felével pürésítjük, majd elkeverjük mézzel kikevert tojássárgájával. A fehérjét habbá verve adjuk hozzá lazítónak, majd a krémet hűtőben pár órát pihentetjük. Tálaláskor megfelelő méretű kristálypoharakba vagy kelyhekbe tört jeget teszünk, ebbe állítjuk bele a megmaradt liliomokat, melyeket megtöltünk a hideg gyümölcskrémmel. Bár önmagában is nagyon mutatós, de tovább díszíthetjük a krém tetejét az előzőleg félretett gyümölcsdarabokkal. Ellenállhatatlan lesz!

VIOLAKRÉMMEL TÖLTÖTT PALACSINTA IBOLYASZIRUPBAN

Készíthető violával és ibolyával vegyesen, vagy csak az egyikkel is. Készítsünk hagyományos édes palacsintákat fele teljes őrlésű, fele fehér tönkölylisztből. Sütés közben, amikor a tésztát a serpenyőbe öntjük, azonnal rádobhatunk néhány szem ibolyavirágot, ami belesül a tésztába. Tölteléknek készítsünk ibolyakrémet vaníliás cukorral felvert tejszínhabból, melyet ricottával lazán elkeverünk, hozzáadva egy-két maréknyi apróra vágott violát/ ibolyát. A tölteléket hagyjuk a hűtőben egy kicsit összeérni. Közben készítsünk ibolyaszirupot mézből egy kis vízzel és sok ibolyával. Lassú tűzön főzzük vagy negyedórát, majd szűrjük le. Addigra a szirup jól átveszi az ibolya ízét, illatát és színét. Tálaláskor a palacsintákat a belesütött virágokkal ellentétes oldalon megtöltjük a violás krémmel, feltekerjük és úgy tesszük tányérra, hogy a belesütött virágok felül legyenek. A szirupot aláöntjük, vagy meg is csurgathatjuk vele. Ellenállhatatlan bájú desszert, különösen egy kedvesünkkel elköltött vacsora végén.
Íme, egy virágcsokor szervírozható ilyen különleges formákban is!

Ehető virágok I-II-III





Dr. Csizmadia András: Ehető virágok

I.
Az 1990-es évektől lassanként nálunk is megjelentek és megjelennek a tányérokon az ehető virágok. Tegyük mindjárt hozzá, ez azért még nem általános, mert egyrészt szinte kizárólag a gasztronómia fontosabb fellegváraiban tapasztalható a jelenség, másrészt lényegében ott is főként a tányér díszítésére korlátozódik. Pedig e virágok felhasználhatósága ennél sokkal többrétű lehet, túl a dekoráción a virágok nagyon finom ételkomponensek is lehetnek, ezenkívül sokkal többféle áll belőlük rendelkezésre, mint gondolnánk.

Az ehető virágok - mint minden természetes manipulálatlan növényi élőanyag - alapvetően a természetes konyha alapanyagai közé tartoznak, vizsgáljuk meg hát e témát kissé részletesebben.
Az ember már ősidőktől fogva fogyasztja a virágokat - pontosabban azok közül az ehetőket. Az ókor óta számos receptúra tartalmaz virágkomponenst, egyes italoktól a különféle húsételekig bezárólag. Néhány régi recept olyan virágokat is használ, melyeket mai tudásunkkal mérgezőnek tartunk. Manapság azért már tudjuk, melyek az ehetők, és melyek nem. Mindazonáltal az ehetők közül is - a gombákhoz hasonlatosan - azokat érdemes felhasználni, melyek szépek és jóízűek is egyben.
A legjobb kezdés a virágok esetén is, ha kellő körültekintéssel járunk el. Először is szagoljuk meg a virágot apró, intenzív szippantásokkal, hogy megismerjük illatát, aromáját. Az aroma már az íz jelentős összetevője. Ha olyanoknak tálalunk virágokat, akik ehhez nincsenek hozzászokva, ne halmozzuk el őket nagy, méretes, egész virágfejekkel, ehelyett inkább bontsuk szirmaira, vagy apróbb részeire a virágokat és úgy szórjuk az ételre.
Mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy általunk biztosan ismert virágot használunk, tudjuk honnan való, lehetőleg a saját kertünkből vagy ismerősünkéből, ahol biztosan tudhatjuk, hogy a virág nem lett lepermetezve. Újabban bizonyos élelmiszer-zöldség kereskedők is kínálnak ehető virágokat a fűszernövények mellett, ezek jók lehetnek, azonban legyünk nagyon óvatosak a virágkereskedőknél, azok a virágok esetleg permetezettek lehetnek! Ha saját kertünkből szedjük a virágokat, próbáljuk meg a rovarokat ''kívül hagyni''. Óvatosan öblítsük át a virágokat hideg vízben, ez a legtöbb rovart eltávolítja, ezután a virágokat itassuk le, vagy salátacentrifugával centrifugázzuk szárazra. Ha nem használjuk fel azonnal, célszerű megnedvesített papírtörölközőbe csomagolva a hűtőben tárolni.

HASZNÁLJUNK TÖBBFÉLE VIRÁGOT!

A virágok felhasználása a konyhában sok örömet nyújt és izgalmas kompozíciók forrása, lehetünk kreatívak, kísérletezők. Például vannak bizonyos jól bevált fűszernövénykombinációk, melyek a tapasztalat szerint jól illenek egymáshoz, mint pl. a kapor és a metélőhagyma. Érdemes ugyanezek virágait is kombinálni egy fűszervajban például, vagy egy fűszereceten belül. Általában nem tanácsos túl sokféle virágot együtt használni, mert túl nagy illat- és ízkavarodás lehet belőle. Kétféle rendszerint elegendő. A legjobb eredmény érdekében mindig ''csúcsállapotban'' lévő virágokat használjunk. Az sem jó, ha még csak bimbózik, egy-két kivételtől (pl. liliom) eltekintve, de az sem jó, ha már elnyíló félben van hervadozó, fonnyadozó szirmokkal. Mindig győződjünk meg, hogy rovarmentesek a virágok. Soha ne használjunk olyanokat, melyeket pesticidekkel permeteztek.

KÍSÉRLETEZZÜNK BÁTRAN!

Kóstoljuk meg valamennyi ehető virágot, milyen az íze, vajon milyen ételhez illeszthető. Ha nem ízlik, hagyjuk ki. De ha igen, akkor vessünk, ültessünk a kertünkbe minél többet belőle. A virágok használatával új színeket vihetünk - konkrét és átvitt értelemben egyaránt - a konyhánkba s az asztalunkra.
Ehető virág nagyon sok van, legalább ötvenfélét ismerünk, amely jóízű is. Tehát a választék meglehetősen széles. A világ gasztronómiailag ''túlfejlett'' részein - különösen vidéken működő szakácsok - a szokásos fűszernövénykerten kívül általában ehető virágokat is tartanak a kertjükben, vagy megoldják, hogy saját helyi - megbízható - beszállítójuk legyen. Különösen Franciaországban tapasztaltam ezt. Nálunk még más a helyzet. Létezik néhány professzionális beszállító, aki a fűszernövények mellett ráállt a virágok termesztésére is, és ez a néhány termelő a meglévő szükségletet nagyjából kielégíteni látszik. Igaz, hogy a szükséglet egyelőre nem túl nagy, de azon fáradozunk jelen sorozatunkkal is, hogy kedvet csináljunk, s ezáltal növekedjék.



II.
HOGYAN HASZNÁLJUK AZ EHETŐ VIRÁGOKAT?

Aki használt eddig valamilyen virágot, az legelőször is díszített vele, hiszen a virág a köztudatban is díszítőelemként van jelen. Így ez a legkézenfekvőbb felhasználási mód. A frissen szedett virágdísz a legközönségesebb ételt is különlegessé varázsolhatja, pl. ha egy közönséges sajtos omlett tetejére ízletes szép snidlingvirágot helyezünk, vagy ibolyaszirmokat szórunk a vaníliapudingra. Néhány látványosabb külsejű virágot egyébként hétköznapinak számító ételekhez alkalmazva, meglepően izgalmas hatásokat érhetünk el. Például, ha egy közönséges csirkesalátát szép tulipánlevelek közepére halmozunk, különös bájú tavaszi fogást kapunk. Vagy próbáljunk meg egy gyümölcsszorbét gladiolus-virágban tálalni, drámai hatású nyári desszertté válik.

SALÁTA VIRÁGOKKAL

Egy másik felhasználási terület - főként ilyenkor, tavasszal, amikor a kert és az egész természet ontja a különféle virágokat - egy vér- és kedélyfrissítő tavaszi saláta készítése virágokkal. Egy jól komponált, friss, tavaszi salátával a legjobb előételt tehetjük vendégeink elé, mely a virágokkal valóságos gasztro-show lesz. Gondosan válogatott, friss, szezonális virágokat használjunk. A salátaalap legyen zsenge leveles saláta - szükség szerint kisebb darabokra tépkedve - lehetőleg tarka vagy fodros levelű salátafélékből. De különösen alkalmas erre a madársaláta, a még fiatalon zsenge paraj, cikória vagy vízizsázsa (vízitorma) is. Jól jönnek a keverékbe a friss fűszernövények levelei, de itt kerüljük a túl domináns ízűeket, mint pl. a rozmaring vagy a zsálya. Az illatos turbolya, kapor, snidling, bazsalikom, petrezselyem, menta jó választás lehet, de nem kell belőlük túl sokfélét használni egyszerre, két-háromféle elegendő! Tavaszi virágból használhatunk többfélét, de azért abból se túl sokat, mert a túlzott sokféleségből olyan illatkeveredés lehet, hogy már-már kioltják egymást. Az előkészítés a korábban ismertetettek szerint történik. Az apróbb virágokat szórjuk a salátára, a nagyobb virágokat szedjük sziromlevelekre vagy kisebb részekre. Előkészítésnél fontos a mosás, szárítás (centrifugázás). Az ilyen saláták önmagukban is szemet-szájat gyönyörködtetőek, de adhatunk hozzá egyéb, éppen szezonális zöldségféléket is, például újhagymát, tavaszi medvehagymát, friss spárgát, uborkát, zsenge zöldbabot. De ne terheljük túl ''súlyosabb'' komponensekkel, főként a tavaszi salátákat, hadd maradjanak könnyűek!
Később áthaladva a nyárba, ahogy jönnek az újabb alapanyagok, úgy gyarapodhatnak salátáink hozzávalói is.
Azt mondhatjuk, hogy az azonos időszakban termő, virágzó ''alkatrészek'' általában jól illenek egymáshoz. Ideértve a szezonális friss gyümölcsöket is! Például a friss eper és a vízizsázsa szokatlannak tűnő, de izgalmas párkapcsolatra képes egy közös saláta keretében.

ALAPELVEK SALÁTAKÉSZÍTÉSHEZ

Ha leveles salátákból, zöldségekből, fűszernövényekből és virágokból akarunk összeállítani salátát, először lelki szemeink előtt képzeljük el, hogyan fog kinézni. Azután gondoljuk végig a hozzávalóink ízét és képzeljük el, hogyan fognak keveredni egymással. A végeredménynek harmonikusnak kell lennie ízében és megjelenésében egyaránt. Lehet benne egy kis ízmeglepetés, de ne legyen sokkoló.
Általában óvjuk a hazai szakácsokat a túlzott eklekticizmustól! Hajlamosak vagyunk mindig mindent összehordani, a vegyes tálak, vegyes köretek, vegyes saláták országa vagyunk, s ez bizonyos döntésképtelenséget sugall. Pedig néhány, jól megválasztott alapanyagból lehet a legizgalmasabb kompozíciókat kihozni!
Az öntet - vagy ahogy legújabban hívják: dresszing - az ilyen íz- és illatorgia-saláták esetén semmiképpen se legyen valamilyen harsogó, túl dús, túl domináns dolog. Kerüljük a súlyos majonézes mézgákat! Az öntet könnyű legyen és egyszerű, persze kiváló alapanyagokból. Pl. egy tiszta, szűz olivából és citromléből vagy nemes ecetből készült vinegrett (citrom esetén: citronett), ezt is csak a tálalás pillanatában adjuk a salátához, nehogy a virágok összeessenek.

TAVASZI SALÁTA

8 jó marék vegyes zöldsalátához adjunk 2 marék vegyes, ehető virágot (pl. alma-, turbolya-, snidling-, szilva-, esetleg ibolya- vagy gerániumvirágot), 1-2 evőkanál apró mentalevelet, 2-2 evőkanál kaporlevelet és snidlinget. Balzsamos-olivás vinegrettel tálaljuk.



III.
Az ehető virágok nem csak közvetlenül, mint virágok alkalmazhatók a konyhában. Illatuk és ízük ''átmenthető'' különféle egyéb készítményekbe, melyekkel további érdekes és változatos, természetes ízeket varázsolhatunk ételeinkbe.
Íme néhány hasznos ötlet!

KÉSZÍTSÜNK VIRÁGOS VAJAT!

Kiválóan használhatók kenyérre, pirítósra kenve, palacsintafélékhez, ostyákhoz - újmagyarul: ''gofri'' -, édes tésztákhoz, de egyes sós változataik érdekes fűszervajként is használhatók, pl. rostonsült halak tetejére. Érdemes kísérletezni velük: készítésük egyszerű, hűtőben egy-két hétig jól elállnak, de akár le is fagyaszthatók. A gyakorlatban jól bevált a bazsalikom-, snidling-, kapor-, édeskömény, koriandervirággal készült vaj, ezek általában sós változatok, ugyanakkor a körömvirággal, ibolyával, sarkantyúvirággal készített vajak, desszertek ízfokozói lehetnek.
Elkészítésükhöz lágyítsunk meg egy darab - lehetőleg natúr - vajat, úgy, hogy könnyen keverhető legyen, majd keverjünk hozzá apróra vágott, előzetesen megmosott és víztelenített (erre a salátacentrifuga a legalkalmasabb) virágot. Az arány tetszés szerinti, de bevált mennyiség a 100 g vajhoz két jó evőkanál virág. Alapos összekeverés után kis cserépformákba, vagy tetszés szerint fóliába adagoljuk, majd hűtőben kidermesztjük. A sós változatokhoz ízlés - és szükség - szerint adhatunk további fűszereket is, pl. sót, borsot, citromlét, aprított hagymafélét (snidlinget, medvehagymát...).

MENTSÜK ÁT A VIRÁGOK ILLATÁT - ÍZÉT...

A tavaszi-nyári virágbőségből átmenthetjük az ízeket a ''szűkebb'' napokra, a hűvösebb, virágtalanabb őszitéli szezonra is, néhány érdekes termékbe sűrítve azok illatát, zamatát.

...VIRÁGECETEKBE!

A finom virágecetek változatosságot visznek a salátáinkba, mártásainkba, zöldségételeinkbe, azaz minden olyan ételbe, ahol ecet használata szükséges lehet. Ecetkészítéshez az olyan fűszernövények virágai alkalmasak leginkább, mint a bazsalikom, snidling, kapor, oregánó, izsóp, majoránna, édeskömény, lestyán, de a sarkantyúvirággal és a bodzavirággal is izgalmas eceteket készíthetünk.
A fontos, hogy mindig olyan alapecetet válasszunk, amely a legjobban egészíti ki az adott virág ízét anélkül, hogy elnyomná azt. Általában a desztillált ecetek túl savasak és durvák. Az arany színű malátaecetnek, vagy az egyébként kiváló normandiai almaecetnek túl határozott íze van, ezért csak az olyan karakteresebb ízű virágokkal párosíthatók szerencsésen, mint pl. a snidling, a zsálya és az oregánó. A vörösborecet, a sherry- és balzsamecetek is túl markánsak, túl jellegzetesek szinte bármelyik virágecethez, ezért azokat sem ajánljuk. A legalkalmasabb a fehérborecet, vagy a sima almaecet, esetleg egy semleges rizsecet, ezek kellően enyhék, s így hagyják a virágok ízeit érvényesülni. Általában színtelenek, így képesek átvenni a virág színtónusát is.
Alapvetően két módszer lehetséges: az egyik, amikor először az ecetet felmelegítjük, a másik, amikor ugyanezt a napra bízzuk. Az utóbbi módszer természetesebb, az előbbi gyorsabb.
A steril, tiszta üvegeket töltsük félig előzőleg átöblített és kicentrifugázott virágokkal. Egy külön rozsdamentes edényben melegítsük fel forróra az ecetet, de ne forraljuk, öntsük az üvegbe a virágokra, majd szorosan zárjuk le és meleg, sötét helyen érleljük kb. két hétig.
A napos módszernél a szobahőmérsékletű ecetet öntjük a virágokra, majd lezárva napos helyre állítjuk az üveget, ez lehet akár két ablak között is, és ott érleljük 3-4 hétig. Soha ne töltsük csurig az üvegeket, hagyjunk legalább egy jó centiméteres helyet a tetején.
Az érlelési idő elteltével az ecetet szűrjük át szűrőruhán egy másik steril üvegbe, és fénytől védve tároljuk.

...VIRÁGZSELÉKBE!

Virágzseléket is készíthetünk a legillatosabbakból. Ezek közül talán a rózsaszirmok a legmegfelelőbbek, de a különféle gyümölcsfák, az alma, körte, szilva virága - vagy aki hozzájut a narancs-, vagy citromvirág - is jó. Igazán finom zselék készíthetők belőlük. Az orgona, muskotályzsálya, illatos geránium, bergamott, izsóp virága annyira ízgazdag, hogy azokból kevesebb is elég, míg az előző csoportból kicsit többet használhatunk egységnyi zselé készítéséhez.


VIRÁGZSELÉ
(kb. 1 liter - 4 kis üveg)

Egy rozsdamentes edényben felforralunk 2 pohárnyi vízben 2 pohárnyi virágszirmot egy fél pohár cukorral, majd kis lángon kb. 5 percig főzzük (1 pohár = 2 dl). A tűzről levéve, néhány órát (legjobb, ha egy éjszakán át) lefedve állni hagyjuk. Ezután a szirupot leszűrjük, majd rozsdamentes edénybe öntve hozzáadunk egy pohár fehér szőlőlevet és 5 dkg gyümölcspektint (por). 1 percig hevesen forraljuk, majd adunk hozzá 3 pohárnyi cukrot, jól elkeverjük, majd ismét hevesen forraljuk egy percig. Amikor levesszük a tűzről négy kisebb, előzőleg kiforrázott, tiszta, jól záródó csavaros üvegbe öntjük. Tehetünk az üvegekbe néhány jellegadó virágszirmot is. Szorosan lezárjuk az üvegeket, majd hagyjuk lehűlni. Hűvös kamrában tárolhatjuk. A már felbontott zselét hűtőben tartsuk és néhány héten belül használjuk fel.

Gyermekláncfű




 Gyermekláncfű
(pitypang, kutyatej, bimbófű, kikirics): Ez az ezer néven ismert sárgán rikító kis virág sok örömöt hozott már a gyermekéveinkben, amikor koszorút fontunk belőle, vagy épp elfújtuk a már pitypanggá alakult milliónyi kis fehér ejtőernyőst kedvenc barátunk felé. A legtöbb országban vadon burjánzik, de Európában több helyen gyógyászati célból is termesztik. Tavasszal és ősszel gyűjtheted a gyógyászati célokra, gyökerét inkább ősszel. Az egész növény értékes, a virágzata, a levelei és a szára, valamint a gyökere is. Mit mire használhatsz?

Gyökere: a gyermekláncfű gyökere nyersen, vagy szárítva, esetleg teaként is fogyasztható. Erősíti a májat, és elősegíti az emésztést, élénkít. Keserű értékes anyagai májgyulladásra és az epebántalmakra gyógyír, valamint a magas ösztrogén szintet szabályozza. Erősen vizelethajtó és izzasztó. Vértisztító hatása miatt jó a reumatikus panaszokra, az ekcémára és a köszvényes betegségekre. Segít a havi ciklusnál jelentkező emlőfájdalom ellen is. A gyökérből készült teával borogatást készíthetsz a sajgó ízületeidre.

A tea hatásai, felhasználása:

A gyökérfőzetét vizelethajtó hatása miatt használják, előnye, hogy a szervezetből csak nátriumionokat ürít, a kálium visszamarad. A tea fogyasztása súlycsökkenéshez vezet, ezenkívül húgykő és vesekőképződést gátló valamint vértisztító hatású. Levelei főzetét epehajtó, étvágyserkentő, májműködést javító hatása miatt fogyasztják.

Levelei: zöldes, fényes lándzsa alakú leveleiből finom salátát is készíthetsz. Nyersen is fogyaszthatod és teát is készíthetsz belőle. Remek vizelethajtó hatása van, segíti a máj és a vese működését. A legtöbb vízhajtó kihajtja a szívműködéshez elengedhetetlen káliumot a szervezetből, azonban a pitypang visszatartja és pótolja a káliumot, s csak a feleslegesen felszaporodott vizet hajtja el. Gazdag forrása az A-, a B-, a C- és a D-vitaminoknak. Magas a vas, a szelén, a cink és a mangán tartalma is. Ha küzdesz a kilókkal, akkor segítségedre lehetnek e zöld levelek, hiszen a szénhidrátbontó enzimek termelődését segítik, így tested kevésbé tárolja a zsírokat. A vércukorszintet is hatékonyan szabályozza. Hüvelyi gombafertőzés esetén szárított leveleiből ülőfürdőt készíthetsz.

Virága

: A Kikirics virága bimbós formájában a legfogyaszthatóbb. Frissen salátákba keverve, vagy párolva is kitűnő hatással bír. Máj működését serkenti, sárgaságnál is használható. Szintén vizelethajtó.

Szára: Friss szára epekőhajtó, és epebántalmakat segítő. Rendkívül sok a vitamin és az ásványi só tartalma, ezért anyagcsere betegségekben fontos segítő. Sárgaság és léppanaszok esetén is gondolj erre a zöld és lédús szárra. Friss szárból 3 hetes kúrát tartva megszabadulhatsz a nyirokcsomó duzzanatoktól, s a fájó reumától is. Ha nagyon levertnek érzed magad, esetleg túl sokat betegeskedtél, e friss szárból 2 hetes kúrát érdemes végezned, meg fogsz újulni! Csak rágj el belőle néhányat minden nap, kicsit keserű, de épp ebben van az értéke!

Ellenjavallat:
Figyelmeztetés:

A gyermekláncfűben található tejnedv nagy mennyiségben mérgezési tüneteket okozhat.
Alkalmazása ellenjavallt epegörcs, gyomorfekély, epevezeték elzáródás, nyombélfekély a vérhígító hatás miatt, az esetleges belső vérzések elkerülése végett.

Ez a vidám színű növény fokozza a tisztánlátást, őszinteségre serkent, májregeneráló hatása miatt fékezi az indulataidat, érzelmi terheket leveszi rólad. Segít a korlátozó élmények feldolgozásában, elengedésében is. Erőt ad ahhoz, hogy változtass életeden! (Forrás: Pötipte)

Milyen finomságot készíthetsz a Kikiricsből?

Pitypangpüré: A lándzsaleveleket sóval, borssal és zöldfűszerekkel ízesített vízben főzd pár percig, lecsepegtetés után vágd apróra. Vajon párolj hagymát, fokhagymát, erre szórd rá az apróra vágott leveket, párold őket úgy, hogy közben húsleves levét adagolsz hozzá. Liszttel behabarhatod vagy tejszínnel sűrítheted. Ízesítsd szerecsendióval, színes borssal. Isteni és egészséges is!



Gyermekláncfű bimbó-saláta:

A bimbózó virágzatot szedd le, hosszában vágd őket kettőbe, háromba, ízesítsd csipet cukorral, sóval, színes borssal. Vágj nagyon vékonyra póréhagymát, esetleg lilahagymát és ezt is tedd hozzá. Pici olajon süss ropogósra néhány szelet csíkokra vágott angol szalonnát. A visszamaradt forró olajra önts egy kis balzsamecetet, forrald fel és tedd hozzá a már összekevert alapanyagokat. Az egészet tedd egy szép tálkába, keverd hozzá a ropogós angolszalonnát, s még vághatsz hozzá kemény tojást és friss paradicsomot. Fincsi lesz, próbáld ki!

Kikirics szirup:

Főzz puhára 4 marék friss pitypangvirágzatot 2 l vízben. Szűrd le, majd a forró lébe, tegyél hozzá 1,5 kg cukrot és facsarj bele 2 citrom levét. Folyamatosan kevergesd és főzd a tűzön, amíg be nem sűrűsödik. A szirupot üvegekbe töltheted és zárd le őket. Mézszerű és ízű sűrítményt kapsz, amit reggelik ízesítéséhez, vagy sütikhez is használhatsz.




Karfiolleves sült gyermekláncfűvel

Hozzávalók
70 dkg karfiol,
5 dkg vaj,
1 db újhagyma,
20 dkg burgonya,
3 dkg gyermekláncfű,
5 evőkanál olaj,
8 dl alaplé (zöldség),
2 dl tejszín,
só,
bors,
szerecsendió,
1 evőkanál citromlé,
cukor,
2 szelet kenyér

Talán még sose jutott eszünkbe, hogy a gyermekláncfű kisütve micsoda egyedi és érdekes dolog lehet: itt az alkalom, hogy kipróbálják!

A zöldségeket tisztítjuk, előkészítjük, a karikára vágott újhagymát és a karfiolrózsák kétharmadát a vajon megpirítjuk.

Alaplével és tejszínnel felöntjük, kb. 25-30 percig főzzük, végül lepürésítjük. A maradék karfiolrózsákat hozzáadjuk – tulajdonképpen ez lesz a leves betétje -, ízesítjük sóval, borssal, reszelt szerecsendióval, citromlével és cukorral.

A gyermekláncfüvet megmossuk, leszárítjuk, majd olajon egyszerűen megsütjük. Egy-két perc alatt papíron vagy szalvétán leszárítjuk, és ugyanabban a zsírban a kockára vágott kenyeret is lepirítjuk, és a sült gyermekláncfűvel együtt tálaljuk.

Forrás : mit főzzünk ma 


2014. január 12., vasárnap

Kökény






A kökény (Prunus spinosa) Európában és azon belül Magyarországon is gyakori gyógynövény. Ez a tüskés (tulajdonképpen tövises) cserje a szilva egyik rokona.

  • A kökény latin neve: (Prunus spinosa),
  • a kökényszilva latin neve: (Prunus insititia),
  • magyar népies nevei: kökény, boronafa, koronafa, ekegúzs, kininfa, kökönye, tövisfa, zabszilva.
Hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye.
Az 1–4 m magasra is megnövő cserje sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek. Növekedése szabálytalan. Lassú növekedésű, hosszú életű. A rövid hajtások tövisben végződnek. Gyökerei messzire kúsznak, gyökérsarj telepeket képez. Kérge sötétszürke, később repedezik. 2 virágrügy fog közre egy hajtásrügyet.
Kisméretű levelei elliptikusak, lándzsásak, fonákjuk rendszerint molyhos. Virágzata apró, fehér, ötszirmú és a lombfakadás előtt nyílik.
Bimbójából (kökényvirág, flores acaciae nostratis) vértisztító, fogyást elősegítő teát főznek.

(Érdekes népi megfigyelés: A kökény virágzásakor hűvös, szeles, viharos az időjárás.)

Termése apró, kékesfekete, hamvas, csonthéjas vadgyümölcs. Szeptemberben érik. Éretlen termésének húsa erősen fanyar ízű. Akkor érdemes gyűjteni a gyümölcsöt, amikor a dér már megcsípte, ekkorra megpuhul, fanyarságából veszít, és enyhén édes íze lesz.

Gyümölcsének felhasználása

  • Virágbimbójából vértisztító, fogyást elősegítő teát főznek.
  • Almával mártás készíthető belőle, amit húsokhoz és vadhúsokhoz ízesítőként egyaránt felhasználhatunk.
  • Mézzel, gyógyító hatású dzsem, vagy zselé készítésére használhatjuk.
  • Gyümölcsbor készítésére is alkalmas. (Híres a spanyolországi Navarra környékén előállított Patxaran).
  • Likőrt is készítenek belőle, de fogyasztják cukrozott gyümölcsként, aszalva, vagy gin hozzáadásával 1-2 hónapig érlelve.
  • A virágzata teaként hashajtó, terméséből készült lekvár viszont hasfogó.
  • Népi gyógyászatban is használják.
  • Nyersen is ehető.






Kökény
Prunus spinosa



Egész Európában megtalálható, Magyarországon is meghonosodott cserje, a rózsafélék családjába tartozik. Népies nevei: ekeakadály, tövisfa, kökönye, boronafa, kökényszilva. Melius J. Péter Herbáriuma szerint: „ha a kökényvirágnak vizét vészed, az öklelést, oldalfájást, nyilallást meggyógyítja.” Szárazanyagtartalma csak érett, dércsípett állapotban nagy és csak vízzel macerálva, darálva préselhető. (A lékihozatal így 50%-os.)

Gyógyhatásai

Drogját áprilisban szedhető virágai, októberben gyűjtött termései adják. A szárított virágokból készített forrázat vízhajtó, enyhe hashajtó, húgyúti betegségek ellen használható. C-vitaminban gazdag terméseit október végén szedjük, ha már kissé megcsípte a dér. A termésekből készített lekvár, bor, pálinka vagy likőr betegségek után kiváló roboráló szer, immunrendszer- és idegerősítő. Zsírcsökkentő hatású, fogyókúra esetén nélkülözhetetlen. Méregtelenítő és vértisztító hatása miatt bőrkiütések megszüntetésére is alkalmazhatjuk. Fájából sétapálcát és golfütőt készítenek.

Házi alkalmazása


Teakészítés: 1 evőkanálnyi szárított virágot 2 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk, 20 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 3x2 dl tea fogyasztása ajánlott. Hólyag- és vesebántalomnál társíthatjuk cickafarkfűvel, orbáncfűvel és aranyvesszővel.

Kökénylikőr:
A fáradságos munkával leszedett kökényterméseket megmossuk és megszárítjuk. Kb. 1,5 kg érett kökényt befőttesüvegbe teszünk, 1,5 kg cukrot teszünk hozzá, jól összekeverjük. 4-5 rúd fahéjjal, 2 rúd félbevágott vaníliával ízesítjük, 40 százalékosra hígított gyógyszertári alkohollal vagy igazi gyümölcspálinkával felöntjük. 5-6 hétig érleljük, majd leszűrjük. A hideg téli napokon 1 kis pohárnyi kökénylikőr felmelegít, sült húsok mellé készített szószokba is tehetjük vagy vendégeknek desszert mellé kínálhatjuk.
(Híres a spanyolországi Navarra környékén előállított patxaran kökénylikőr.)

Házi termesztése

Kertekbe ültetve egyszerűen termeszthető évelő, kb. 4 m magas tövises cserje, rossz kerítés mellé ültetve áthatolhatatlan élő sövényként használható. Virágait áprilisban szedjük, megszárítva papírdobozban tároljuk. Termése éretten kékes-fekete fanyar ízű csonthéjas bogyó, télen is az ágakon marad. A fészekrakásra is alkalmas kökénybokrok méhlegelőként is értékesek.





Kökény
Prunus spinosa L.



Egyike a legáltalánosabban elterjedt növényféléknek, mert csak Európa legészakibb részéről, illetve Izland szigetéről hiányzik. Erdőszéleken, legelők szélén, kultúrterületek és a mezőgazdasági térségek határain, bokros, bozótos, lejtős oldalakon szinte mindenütt előforduló bokornövény. Nálunk vadon termő, de a tőlünk keletre fekvő országokban termesztett növényféle.

A 2-3 méter magasra megnövő tövises cserje fehér virágai még a lombfakadás előtt megjelennek, és díszessé teszik a tájat. Egy-egy virágba borult kökénybokor emlékeztet egy művészi kezek által megalkotott virágcsokorra. A kökény virágát akkor kell gyűjteni, mielőtt teljesen kinyílna. Erre legalkalmasabb az az időszak, amikor fele már kinyílt, de a másik fele a virágzatnak még bimbóban van. A virág gyűjtésére legalkalmasabb idő a március és az április első fele. A virággyűjtés egyik módja, hogy a kökénybokor alá terítőt helyezünk el, és vékony bottal leverjük a virágot. Az összegyűjtött virágot a hozzákeveredett egyéb anyagoktól, a letöredezett ágrészektől megtisztítjuk. Tekintettel arra, hogy ez idő tájt a nap melege még gyenge szokott lenni, mesterségesen hevítve szárítjuk.

A kökény virágából készített tea étvágytalanságot vált ki, ezért fogyókúra kiegészítésére ajánlják. A kökénybokor gyümölcse kis méretű - 1,5-2 cm átmérőjű -, nyersen savanykásan fanyar ízű. Íz- és zamatanyaga megváltozik, amikor a tájat az első dér belepi. Egyes országokban pék- és teasütemények ízesítésére is használatos. A kökény magja is figyelemre méltó összetételű: 0,5-1,5% illő olajat, 35% olajat, szaponint, nigellin keserűanyagot és cseranyagot tartalmaz. A kökény gyümölcse vitaminokban gazdag, ezért téli tartósítására többféle módszert is ajánlhatunk.



Kökénykocsonya

2 kg mennyiségű megmosott kökényt és 2 kg hámozatlan, gerezdekre vágott almát összekeverünk, zománcozott edénybe helyezünk, kevés vizet öntünk rá, és puhára, sőt pépszerűvé főzzük. Egy fazékra vászondarabot erősítünk, úgy, hogy közepén mélyedés legyen, ráöntjük a péppé főzött gyümölcsöt a levével együtt, és keverés nélkül lassan átcsepegtetjük. A lefolyt levet főzőedénybe tesszük, a 2 kg cukrot hozzáadva tovább forraljuk. A tetején képződő szennyes habot közben állandóan leszedegetjük, addig főzzük lassú tűzön, amíg be nem következik a kocsonyásodás. A kész, még forró kocsonyát üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel látjuk el, és kihűlés után celofánnal lezárjuk.

Kökénylikőr

Amikor az első dér megcsípte a kökényt, szedünk belőle 1,5 kg-ot. Ezt mozsárban magostul összezúzzuk, és egy üvegedénybe téve ráöntünk 1,5 liter tiszta szeszt. Naponta többször rázogatjuk, éppen ezért a konyhában tartjuk kb. egy hónapig. Egy hónap múlva szűrőpapíron vagy dupla vászondarabon átszűrjük, és hozzáadunk egy fél kg cukorból és egy liter vízből főzött, kihűlt szirupot. Egy hétig állni hagyjuk, utána újra átszűrjük szűrőpapíron vagy dupla vászondarabon, palackozzuk, és minél tovább hagyjuk állni, annál ízletesebb lesz.

Kökénybefőtt

4 kg dércsípte kökényt megmosunk és szitára téve lecsurgatunk. 2 liter vizet 2 kg cukorral felforralunk, és a forrásban levő szörphöz adjuk a kökényt. Néhány percig közepes tűzön főzzük, majd levéve a tűzhelyről kihűlésig a gyümölcsöt a szörpben hagyjuk. Azután kiszedjük a kökényt, és üvegekbe rakjuk. A szörpöt még egyszer felfőzzük, és kihűlve a kökényre öntjük. A gyümölccsel megtöltött és szörppel felöntött üvegeket tartósítószerrel történő kezelés után lezárjuk. 80°C-on 25 percig hőkezeljük. Kihűlés után hűvös helyen tároljuk.

Almával mártás készíthető belőle, amit húsokhoz és vadhúsokhoz ízesítőként egyaránt felhasználhatunk.

Mézzel, gyógyító hatású dzsem, vagy zselé készítésére használhatjuk.

Gyümölcsbor készítésére is alkalmas, de fogyasztják cukrozott gyümölcsént, vagy gin hozzáadásával 1-2 hónapig érlelve.



forrás :  Terebess






Google+ Followers

Figyelmeztetés

A Gyógynövények - Kövek - Teák egy információs jellegű weboldal, amelyet orvosi szakvélemény nélkül nem szabad alkalmazni.

A Gyógynövények - Kövek - Teák szerzője nem gyógynövényszakértő, minden, amit itt leírtam a források közt szereplő könyvekből, internetes oldalakról származik.

Ha komolyan beteg vagy, mindenképpen fordulj orvoshoz, ha pedig gyógyszereket szedsz, akkor is kérd ki a orvosod véleményét a gyógynövények használatáról.
Még akkor is, ha esetleg dédnagyanyád hagyományozta rád a gyógynövények használatának technikáját, mert minden ember másként reagálhat, esetleg allergiás lehet valamely összetevőre.

Felmerülő egészségügyi probléma esetén mindig konzultálj orvosoddal.

A Gyógynövények - Kövek - Teák szerzője nem vállal felelősséget azokért a károkért, amelyeket az önállóan, segítség nélkül, kizárólag az Gyógynövények - Kövek - Teák oldalon szereplő informácókra támaszkodva elvégzett, abbahagyott vagy nem megkezdett gyógykezelés okoz.


Összes oldalmegjelenítés

Az oldal bannere

Az oldal bannere

Itt voltak


Translate

xxxx

lap tetejére

xxxxxxxxxxxx

lap tetejére