A teázás szokásai

Nos , beszélgessünk egy kicsit a teázás hagyományairól , szokásairól .

Teázás Kínában

A teázás Kínában legalább olyan hosszú és gazdag múltra, tradíciók nemzedékekről nemzedékekre továbbörökített tapasztalataira tekinthet vissza, akárcsak maga a tradicionális kínai gyógyászat (TKO). Ebben nincs is semmi meglepő, ha belegondolunk, hogy Kínában az egységes szemlélet jegyében minden összefügg és összetartozik: nincs külön étkezés - étel, gyógyszer - gyógyítás. Különösen vonatkozik ez a gyógyteákra – amelyek a kínai fitoterápiában előkelő helyet foglalnak el.

A fűben-fában orvosság elve itt máig élő, féltőn ápolt, és folyamatosan továbbfejlesztett gyakorlat.



Ezen felül a teaivás egyfajta rituálé a kínai ember mindennapos életében, amely egészen más mint az angol “tee at five”. Bár ennek is van egy elegáns, rítusos része is, másrészt szerves része életüknek és teljes napjukat végigkíséri. Mint ilyen, jelentőségében jóval túlmutat a teákban lévő hatóanyagok kiaknázásán: a rendszeres, bőséges és folyamatos folyadékbevitelt és az ízanyagok harmóniáját, egyensúlyát is szolgálja.



A teák különleges, megismételhetetlen értékét az adja, hogy gyógynövényeit a Wangwu Hegyek természetvédelmi területén, nálunk „bio”-nak nevezett, tiszta és káros anyag mentes körülmények között termesztették.

Elsőre a teák kiválasztása nagyon bonyolultnak hangzik. Ahhoz, hogy pontosan ki tudjuk választani a sok jó hatású teakeverékből azt, amelyik az adott problémára a legjobb, ismernünk kell a szerveink és a teakeverékeket alkotó hatóanyagok egymással való kölcsönhatását. A természetben és a gyógynövények hatásait alkalmazó fitoterápiában nincsenek vélemények, mindennek megvan a maga oka, helye, és értelme.



A gyógyteák fogyasztásánál javasoljuk, hogy amikor a tünetek kialakulnak, felerősödnek, fájdalom, gyulladás jelentkezik, akkor töményen fogyasszuk, mert több hatóanyagra van szükség. Amikor beáll az egyensúly, akkor a hígított változatban élvezzük tovább, egyenletesen elosztva egész napra, a tea hosszú távú hatásainak kiaknázásához.



A teázás hagyománya

Nagy szerencséje a kínaiaknak – és nekünk is – hogy megőrizte a nép azt a nagyon hasznos, évezredek alatt felgyülemlett elméleti és gyakorlati tudást, ami mára egyfajta tradícióvá nemesedett – pedig hihetetlen, gyémánttá csiszolódott bölcsesség van mögötte. Másik nagyon fontos előny náluk, hogy ezen tudás ápolására, átmentésére, gyakorlására és továbbfejlesztésére egyetemi szintű oktatás folyik szerte az országban – nemcsak hogy polgárjoga van e tudásnak, de máig ez az alapja a gyógyításnak is, egész szemléletüket áthatja ez a gondolkodásmód.



Mi európaiak sajnos nem rendelkezünk már ezzel a folyamatossággal, nincsenek meg azok a gyökereink, amelyekre támaszkodhatnánk. Más a gondolkodásmódunk, csak a medicina mindenhatóságában hiszünk – ezt sulykolják belénk, és elveszünk abban a sekélyes információkat nyújtó tengerben, amit a szupermarketek polcain sorakozó millió féle teáról felénk árad.



Hol, miként fogyasztják, vásárolják a teát?



Ma, ha Kínában a városokban sétálunk, csodaszép teaházakat láthatunk, ahová népviseletbe öltözött fiatal lányok invitálják be az arra járókat. Ezekben a teaházakban mindig tudnak újat, érdekeset, különlegesen nyújtani, mutatni, felszolgálni. Nem zavarja őket az esetleges nyelvi különbözőség sem, vidáman csicseregve, kézzel-lábbal mutogatva magyarázzák el hányféle tea is van, melyik mire jó, miként kell őket elkészíteni – és természetesen rögtön meg is kínálnak.

A polcokon tucatjával sorakoznak a gyönyörű üvegtartókban a különböző teák. Nemcsak a teák sokfélesége, de a tea formája is olyan változatos, hogy az ember az egyik ámulatból a másikba esik: van itt a miénkhez hasonló zacskóban előre csomagolt tea, filteres tea, zöld tea, fekete tea, láthatunk különböző méretű, a súlyemelők súlyaihoz hasonló korong formába préselt teákat.



Az a fajtaválaszték, amit mi itthon ismerünk, semmi ahhoz képest, amit ott láthatunk – mivel azonban nincs meg a tudásunk, a legtöbbjéről megmondani sem tudjuk, milyen. Olyan, a bőség zavarába ejtő, részegítő érzés keríti hatalmába az embert egy ilyen teaházban, mint amilyet az arab országok bazárjainak fűszeres standjain élhetünk még át. Ezek a teaházak a rabul ejtően szép, részletekben gazdag, hihetetlen harmóniát árasztó kínai tradicionális építészet stílusában épültek, és berendezésük is a hagyományokat követi. Még aki nem is foglalkozik építészettel vagy lakberendezéssel, azt is ösztönösen magával ragadja e stílus harmóniája.

Teljesen megszokott jelenség Kínában, hogy az utcán járók kezében, táskája mellett, a biciklik kormányán ott lóg a kis átlátszó, fedeles teás edényke. Még a taxisok mellett a kocsiban, a buszvezető fülkéjében, de a boltokban a kassza mellett is ott fityegnek ezek a teás edények. És nem számít illetlenségnek, teljesen megszokott, mindennapos és elfogadott, hogy amikor megszomjaznak, akkor előveszik és isznak – és teszik ezt állhatatos rendszerességgel. Az is magától értetődő náluk, és igen kellemes szokás, hogy bárhová is térünk be, még a legkisebb étteremben is (háztömbönként van belőlük vagy egy tucat, kiváló konyhákkal és elképesztő változatossággal) azonnal hozzák a teát, a kannát folyamatosan újratöltik, ha kiürült – és mindezt ingyen.



De a teakínálás és -ivás a baráti összejövetelek, üzleti tárgyalások és általában minden társas érintkezés elmaradhatatlan velejárója, és otthonaikban is szorgalmasan gyakorolják. Azt hiszem, ha ezt valaki elhagyná, arra úgy néznének, mint aki nem köszön.

Hogyan készítik el a teát a kínaiak?

Szembetűnő sajátossága a kínai teázásnak – mivel gyökeres ellentéte a mi gyakorlatunknak – a tea elkészítési módja. Mi ugye beletesszük a kannába – csészébe a teát, majd ráöntjük a forró vizet. A tea vagy a filter feljön a tetejére, amit a teából kiveszünk és eldobunk. Új teához új teafüvet vagy filtert veszünk elő.

Az ezeréves tradíción edzett kínaiak ezt pont fordítva teszik. Minden nap reggel betesznek kis teásedénykéjük aljára a teából és ezt egy szűrővel leszorítják az üveg aljára, majd ráöntik a forró vizet. Ezt a tealevet isszák meg, és ha elfogyott, akkor újra felöntik forró vízzel – a tealevelet nem cserélik. Mint mindennek, ami elsőre furcsa és értelmetlen, ennek is megvan a mély értelme és oka. A teában lévő sokrétű íz- és hatóanyagok nem oldódnak ki egyszerre, ahogy újra meg újra felöntik vízzel, oldódnak ki újabb s újabb anyagok belőle.

Ha minden egyes forrázás után lecserélnék a teát, akkor minden egyes alkalommal csak az elsők között kioldódó keserűanyagokat innák meg, ezzel felborítva a teaélvezet által közvetített többlépcsős íz-egyensúlyt, másrész kiaknázatlanul maradnának a későbbi fázisokban kinyerhető anyagok.

Milyen teát isznak általában?

Ahogy jártunk Kínában, azt tapasztaltuk, hogy az emberek többnyire a zöld teát isszák, ez amolyan nemzeti ital náluk. De ahány ház annyi szokás, mindenfelé más és más teákat kínáltak nekünk. Annyi bizonyos, hogy soha sehol nem kínáltak teát ízesítve: sem a cukros-citromos itthoni gyakorlat, sem a tejes angol módi ott nem megy. Érthetetlenül néztek ránk, amikor megkérdeztük, hogy nem ízesítik? Miért kellene egy csodás ízű teát bármi mással elrontani – nekik ez egyfajta szentségtörés lenne.

Kínában teljesen elmosódik a határ a tea, mint élvezeti cikknek, és mint a gyógyítás – megelőzés egyik fontos elemének a fogyasztása között. Maguknak az egyes teafajtáknak is tulajdonítanak sokféle hasznos tulajdonságot, de a lehetőségek tárházát óriási tágították azzal, hogy nagyon sok más növény különböző részeinek főzeteit is alkalmazták, bevették a teázás lehetőségei közé. Gyökerek, gombák, zuzmók és sok más, európai fülnek első hallásra szokatlan növény található a gyógyteák alkotórészei között – bár ennek a tea – gyógytea megkülönböztetésnek nincs ott semmi értelme – összefolynak a határok.



A teázás nem csak a teáról szól

Nekünk európaiaknak elképzelhetetlen az a hihetetlenül gazdag tudás, amivel a kínaiak a növényekben rejlő gyógyító erőt kihasználják. Ennek a tudásnak csak egyik része az, hogy minden egyes növény minden részének hatását ismerik és felhasználják. A nagy varázslat abban van, ahogy ezeket a tea alapanyagokat egymással kombinálni tudják. Melyik növény, melyik tea mivel keverhető, a szinergiás hatás hogy növelhető, egy adott probléma esetén miként lehet a legoptimálisabban kombinálni őket – mindez egy kínai hagyományos orvosnak a kisujjában van (nem véletlen: 5 évig tanulja keményen) – a TKO egyik igen fontos része épp a teák alkalmazása.

A kínai emberek kiskoruktól kezdve folyamatosan és rendszeresen isszák a teákat. Ezzel mintegy megelőző jelleggel alkalmazzák a bennük lévő hatóanyagokat. Másrészt hozzászoknak kiskoruktól kezdve, hogy rendszeresen igyanak napközben. Ettől mi még elég messze vagyunk, de a lehetőség előttünk is itt van: élvezni a kínai teák nyújtotta élvezetet és előnyöket. De ne feledjük, hogy a teák nem gyógyszerek, velük betegségek nem kezelhetők. Egy mégoly jó gyógytea is csak rendszeres, állandó ivás mellett, és csak hosszabb idő után fejtheti ki jótékony hatását. Éppen ezért sokkal jobb, ha preventívan, megelőzően kezdjük el inni őket, és ezt huzamosan tesszük.

Hányféle tea van, és mi adja a különbségeket?

A teák között is komoly rangsor van, ami árban is kifejezi a tea értékét, különlegességét. Mindig azok a teák a legdrágábbak, amelyeket a legfiatalabb, a cserje felső részén lévő fiatal hajtásokból készítenek. Az ilyen teák vannak a teaházak legelőkelőbb polcain – átlátszó üvegedényekben kelletik magukat. Áruk olyan borsos, hogy ezeket dekára mérik. Ezek nemcsak kínai, de európai, sőt nyugat-európai mércével is arannyal vetekedő áru termékek.

Befolyásolja még a tea értékét a termesztés helye is. Bizonyos területek mikroklímája és talajviszonyai egyedülálló értékkel ruházzák fel az ott termesztett teát. Egy igazi kínai ínyenc legalább olyan jól eligazodik ezek között, és tudja élvezni a finom eltéréseket, mint nálunk a borbarátok.

Angol teázás 

Az angol teakultúra világhíres. Az indiaiak és kínaiak után az angolok isszák a legtöbb teát – 165 millió csészét naponta.

Bár a délutáni teázás egy angol szokás, az átlag angol manapság leginkább filteres teát fogyaszt – de továbbra is tejjel. Az angol teázás hagyománya egy érdekes történet, maga a teázás pedig egy különleges ceremónia.. Angol teázás története Míg Ázsiában már évezredeken keresztül népszerű ital volt a tea, Európa csupán a 16. században fedezte fel.

Bár portugál utazók ismerték meg először, a Hollandok kezdték el a teát Kínából importálni. A tea hamarosan népszerű itallá vált Hollandiában, majd Nyugat-Európában (bár csakis a gazdagok körében) – az angolok, mint általában, gyanakodva kezelték az új, Európa-szerte trendy italt, és csupán a 17. század közepén barátkoztak meg vele.

Az első londoni kávéház (amely 1652-ben nyílt meg) menüjén már szerepelt a tea „kínai ital” névvel, de még mindig nem volt különösen népszerű.

1661-ben II Károly angol király a portugál hercegnőt, Catherine of Braganza –t, vette el feleségül, aki szenvedélyes teafogyasztó volt. Ő ismertette meg és barátkoztatta meg az angol udvart a teával – és valójában történelmet alapozott, mert azóta a tea, más néven cuppa, az angolok legkedveltebb itala.

A “tea break” a mindennapok legfontosabb része, amikor az angolok isznak egy “nice cup of tea”-t, mellette egy-két kekszet majszolva.

** Félreértések **

A magyar médiában és köztudatban néhány helytelen információ terjedt el az angol teázást illetően: Ötórai tea – az afternoon tea magyar fordítása. Az angol délutáni teázás azonban 3-4 óra között történik, többnyire 4-kor. A félreértés okozója talán az, hogy az alsóbb társadalmi rétegek tea-nak nevezik a vacsorát, amit este 5-6 óra között fogyasztanak.

Tejszínes tea – sok helyen lehet olvasni azt, hogy az angolok a teát tejszínnel is isszák. Ez a cream-tea kifejezésnek lehet a félreértése. Először is, az angolok soha nem isszák a teát tejszínnel, csakis tejjel vagy esetleg citrommal (de még az is ritka!).

A cream tea egy Dél-Nyugat Angliai specialitás, elsősorban Cornwall és Devonshire tartományokban népszerű. A tea mellé egy angol pogácsát tálalnak, clotted cream-mel és jam-mel. A clotted cream egy különleges, nagyon sűrű tejszín, amit vaj helyett alkalmaznak. A teát mindig egy mini porcelán kannában szolgálják fel, természetesen tejjel, külön egy kis kancsóban.

Tehát a tea, tej, pogácsa, clotted cream és jam együttes neve a cream tea.

Délutáni teázás

Az angol délutáni teázás (afternoon tea) valójában egy uzsonna. Legenda szerint, a 19.század elején, Anna Maria Russel (a hetedik bedfordi hercegnő) rendszeresen éhes volt ebéd és vacsora között, így megkérte a cselédjét, hogy a tea mellé készítsen egy szendvicset (Lord Sandwich találmánya eddigre már népszerűvé vált).

Ez a szokás elterjedt az arisztokrácia körében, és a szendvicsek mellé hamaroson mini süteményeket is tálaltak. Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső és közép rétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részesévé vált. A második világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba.

A hagyományos angol délutáni tea szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítettek igazi afternoon tea –t.

Tea party

Az angol délutáni teázás jelenleg reneszánszát éli – már nem csupán a nyugdíjasok napi fénypontja, hanem sokan szerveznek baba-mama, baráti és családi összejöveteleket nosztalgikus teázással kombinálva, amit tea-party-nak is neveznek (ennek előnye, hogy nem kell főzicskélni, és a vendégek csupán 1-2 órát maradnak).

A délutáni teázás főszereplője az angol tea. Ennek készítése valójában egy ceremónia, és ha egy angol tea-partyt tartunk, akkor muszáj betartani.



Angol tea

A teázás Ázsián kívül nagyrészt Angliában terjedt el, olyannyira, hogy az angol kultúra és gasztronómia egyik legfontosabb részese lett. Az angol tea világhírű, annak ellenére, hogy valójában indiai teáról van szó. A hagyományos angol teázás azonban már nem egy mindennapos szokás – a legtöbb angol manapság egy bögrébe dobott tea filtert forró vízzel leönt, amit 1-2 perc áztatás után kivesz, majd a teát tejjel ízesíti. Ez a modern angol tea, amit a britek reggeltől estig, szinte folyamatosan, isznak. Az igazi angol tea készítése azonban egy ceremónia, amit vendégek számára a mai napig illik betartani..

Kellékek Vízforraló:

a legfontosabb kellék a vízforraló. Ez hagyományosan teáskanna alakú és régen a tűzhelyen forraltak vizet benne (népszerű volt sokáig a fütyülős vízforraló kanna is). Manapság azonban legtöbben modern, elektromos vízforralót használnak, amely Nagy-Britanniában a legnépszerűbb konyhai kisgép.

Teáskanna:

ha beugrik egy barát vagy rokon egy bögre vagy csésze teára, ilyenkor általában előkerül a teáskanna. Hagyományos délutáni teázáshoz viszont alapszükségletű. A teáskanna ideálisan porcelán vagy egyéb kerámia, de lehet modern üveg, szilikon, vagy hagyományos öntöttvas, kőedény. A fémkanna nem alkalmas, mert nem jó hőtartó.

Kanna melegítő:

angolul tea cozy, amit “teababa” névre fordítottak le magyarul. Ez valójában egy bélelt sapkaforma, amit a teáskannára borítanak az angolok, hogy a tea meleg maradjon.(Tipp: ilyet érdemes venni, mert kisebb tálalóedényekre is ráhúzható!) Teáskészlet – bár hétköznap szinte mindenki bögréből issza a teáját, vendégváró alkalomra muszáj a csésze. Egy tipikus angol készlethez tartozik egy teáskanna, tejkiöntő, cukortartó, csészék és csészealjak, kistányérok. Általában minden háztartásban van egy formális (6-8 személyes) és egy egyszerű vagy eklektikus (2-4 személyes) teáskészlet.

(Tipp: sikkes verzió az, ha a csészék mindegyike különböző, individuális vagy antik jelenség!) Teafű: annak ellenére, hogy a legtöbb angol nap mint nap filteres teafüvet használ, szinte mindenki konyhaszekrényében található natúr teafű, sokszor egy egész kollekció! Az angol tea készítéshez mindig fekete teafüvet használnak (bár sokan isznak Angliában is már zöld, fehér, gyógynövény és gyümölcsteákat – de ezeket soha nem tejjel, és ezek nem is alkalmasak tipikus angol tea készítéséhez).

Teaszűrő:

ha nincs a kannába szűrő beépítve, akkor szükséges egy teaszűrő. A legideálisabb az, ami a csésze vagy bögre peremére illeszthető, így könnyebb a tea kitöltése.



Angol tea készítése

Hozzávalók --

4 csészére 5 tk. fekete teafű

4 és fél csésze víz

Langyos tej

Elkészítés

A vizet felforraljuk a vízforralóban. Fél csésze forró vízzel kiöblítjük a teáskannát, majd a teafüvet egyből a kannába töltjük – ez azért fontos, hogy a forró víz ne hűljön majd le hirtelen, továbbá a teafű pólusai a melegben kitágulnak, és kiengedik az aromájukat.

A vízforralót ismételten felforraljuk. Forrásponton lévő, azaz bugyborékoló vizet öntünk a teáskannába a teafűre. A fedőt rátesszük, letakarjuk a teasapkával vagy bebugyoláljuk konyharuhákkal.

3-5 percig áztatjuk. Közben tejet öntünk egy kis kancsóba.

Tálalás

Előkészítjük a teasüteményeket. Az asztalra helyezzük a teáskannát, tejet, csészéket – esetleg cukrot – és kistányérokat. Kevés tejet töltünk a csészékbe, majd teaszűrőn keresztül a forró teával leöntjük. A teáskannát forró vízzel ismételten feltöltjük, melegen tartjuk.

Tippek

A teát ne áztassuk 5 percnél tovább, mert keserű lesz (felszabadul a tannin), és ne is kevergessük.

FONTOS: mindig a tejre öntjük a teát – nem a teába a tejet (a tej nem válik szét és kellemesebb íze lesz a teának)!

Ha több vagy kevesebb személyre készítünk teát, akkor is tartsuk be ezt az alapszabályt:

„személyenként 1 tk. teafű plusz egy a kannának” (az angol mondás szerint).

Egy adag teafűből akár 2-3 kanna teát készíthetünk – ez persze a teafű erősségétül függ.

Teafű kombinációk:

alkalmazhatunk teakeveréket (pl. English Breakfast, English Afternoon, Yorkshire tea), de érdekesebb és ízletesebb, ha magunk 2 különböző teafüvet keverünk.

Az egyik legyen erős, a másik különleges, zamatos ( pl. Assam – Earl grey 3:1 arányban),

Tejmentes tea – bár az angolok mindig tejjel isszák a teát, akik tej nélkül vagy citromosan szeretik, a következő gyengébb teafüveket használják:

Darjeeling, Ceylon, Earl grey, Lady grey.

Koffeinmentes tea – már létezik koffeinmentes fekete teafű, de Roobois teafű is alkalmazható.

Tej - a tej általában félzsíros, amit lehet helyettesíteni szója vagy egyéb növényi eredetű “tejjel”.