Csalán, nagy Urtica dioica
"Erős mint a vászon"
"Erős mint a vászon"
Népies neve:
csalány, csollán, csólyány, csanál, csohán, csovány
A növény leírása:
Csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. A növénycsalád nevét a latin "uro", égni szóból kapta. Minden szerve csalánszőrökkel borított, érintése égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Kétlaki, évelő növény, megtalálható az ország egész területén, nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén.
Hogyan gyűjtsük?
A csalán levelét és gyökerét hasznosítják gyógyászati célra. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét (Urticae radix) pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni.
Mi van benne?
A gyökér drog tartalmaz szterolokat, lignánokat, poliszacharid fehérje polimert. A csalán levél és herba tartalmaz flavonoidokat, fahéjsavakat, ásványi anyagokat, aszkorbinsavat, hangyasavat, a szőrökben pedig acetil-kolint, hisztamint, szerotonint.
Mire jó?
Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó.
Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják.
Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen.
A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a térfogatát.
Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.
Hogyan használjuk?
Kenőcs:
A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van.
Tea:
Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket.
Fűszerként:
Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható.
Fürdő:
A pattanásos bőrt csalánfürdővel kezeljük. A szépségápolásban is komoly szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony. A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő. Ez a zöld színanyag adja a levelek színét, és minden növényben megtalálható, mert a fotoszintézishez szükséges.
Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként. Régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák.
Jó tudni!
Ne forgalmas, poros utak mellett gyűjtsük a csalánt! Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt.
ÉRDEKESSÉG
A római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bőrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére. A csalánt előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháborúban kialakult pamuthiányt is sokan ezzel az anyaggal pótolták. Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak - baromfinak, malacnak - is adják takarmányként.
Csalánfőzelék
Hozzávalók:
40 dkg csalán, 2 evőkanál liszt, olaj, 1 dl tejföl, 1 db zsemle, só, bazsalikom, őrölt bors A spenóthoz hasonló módon készíthetünk főzeléket a gyógyerejű csalánból is. A mosókesztyűvel szedett friss növényről szakítsuk le a leveleket, majd mérjünk ki belőle 40 dkg-ot, és váltott vízben alaposan mossuk meg. Utána a szár nélküli leveleket tegyük egy nagyobb méretű zománcozott fazékba, öntsünk rá 4 dl vizet, és főzzük 10-15 percig, amíg megpuhul. Közben 2 evőkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tűzön habzásig hevítve készítsünk belőle rántást. Vegyük le a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, majd keverjünk bele 1 dl tejfölt. Ezután a puhára főtt leveleket normál méretű tárcsával ellátott műanyagházas húsdarálón hajtsuk át, a visszamaradt lébe pedig áztassunk be 1 vékony szeletekre vágott zsemlét. A húsdaráló alól elvett kisebb zománcozott edényben melegítsük fel a csalánpürét, adjuk hozzá a jól kinyomkodott zsemlét, szórjunk rá 1 mokkáskanál sót, fél mokkáskanál bazsalikomot, negyed mokkáskanál őrölt borsot, és alaposan összedolgozva forraljuk fel. Végül a megmaradt lével engedjük fel a tejfölös rántást, és adjuk a főzelékhez. Gyakran megkeverve főzzük még 5 percig, hogy besűrűsödjön. Melegen, feltéttel tálaljuk. Hűtőszekrényben tároljuk. Ha másnapra besűrűsödne, öntsünk rá egy kis vizet, és forraljuk fel. Zsemle nélkül, salátafőzelékhez hasonló módon is elkészíthetjük a csalánt, de így nem lesz olyan finom és kiadós.
csalány, csollán, csólyány, csanál, csohán, csovány
A növény leírása:
Csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. A növénycsalád nevét a latin "uro", égni szóból kapta. Minden szerve csalánszőrökkel borított, érintése égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Kétlaki, évelő növény, megtalálható az ország egész területén, nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén.
Hogyan gyűjtsük?
A csalán levelét és gyökerét hasznosítják gyógyászati célra. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét (Urticae radix) pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni.
Mi van benne?
A gyökér drog tartalmaz szterolokat, lignánokat, poliszacharid fehérje polimert. A csalán levél és herba tartalmaz flavonoidokat, fahéjsavakat, ásványi anyagokat, aszkorbinsavat, hangyasavat, a szőrökben pedig acetil-kolint, hisztamint, szerotonint.
Mire jó?
Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó.
Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják.
Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen.
A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a térfogatát.
Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.
Hogyan használjuk?
Kenőcs:
A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van.
Tea:
Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket.
Fűszerként:
Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható.
Fürdő:
A pattanásos bőrt csalánfürdővel kezeljük. A szépségápolásban is komoly szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony. A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő. Ez a zöld színanyag adja a levelek színét, és minden növényben megtalálható, mert a fotoszintézishez szükséges.
Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként. Régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák.
Jó tudni!
Ne forgalmas, poros utak mellett gyűjtsük a csalánt! Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt.
ÉRDEKESSÉG
A római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bőrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére. A csalánt előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháborúban kialakult pamuthiányt is sokan ezzel az anyaggal pótolták. Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak - baromfinak, malacnak - is adják takarmányként.
Csalánfőzelék
Hozzávalók:
40 dkg csalán, 2 evőkanál liszt, olaj, 1 dl tejföl, 1 db zsemle, só, bazsalikom, őrölt bors A spenóthoz hasonló módon készíthetünk főzeléket a gyógyerejű csalánból is. A mosókesztyűvel szedett friss növényről szakítsuk le a leveleket, majd mérjünk ki belőle 40 dkg-ot, és váltott vízben alaposan mossuk meg. Utána a szár nélküli leveleket tegyük egy nagyobb méretű zománcozott fazékba, öntsünk rá 4 dl vizet, és főzzük 10-15 percig, amíg megpuhul. Közben 2 evőkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tűzön habzásig hevítve készítsünk belőle rántást. Vegyük le a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, majd keverjünk bele 1 dl tejfölt. Ezután a puhára főtt leveleket normál méretű tárcsával ellátott műanyagházas húsdarálón hajtsuk át, a visszamaradt lébe pedig áztassunk be 1 vékony szeletekre vágott zsemlét. A húsdaráló alól elvett kisebb zománcozott edényben melegítsük fel a csalánpürét, adjuk hozzá a jól kinyomkodott zsemlét, szórjunk rá 1 mokkáskanál sót, fél mokkáskanál bazsalikomot, negyed mokkáskanál őrölt borsot, és alaposan összedolgozva forraljuk fel. Végül a megmaradt lével engedjük fel a tejfölös rántást, és adjuk a főzelékhez. Gyakran megkeverve főzzük még 5 percig, hogy besűrűsödjön. Melegen, feltéttel tálaljuk. Hűtőszekrényben tároljuk. Ha másnapra besűrűsödne, öntsünk rá egy kis vizet, és forraljuk fel. Zsemle nélkül, salátafőzelékhez hasonló módon is elkészíthetjük a csalánt, de így nem lesz olyan finom és kiadós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése