A borivás tízparancsolata

Amit a borról illik tudni az Uraknak , de a Hölgyeknek sem árt ha tudják !



A borivás tízparancsolata

1. Bort sohase igyál éhgyomorra! Ivás előtt édességet ne egyél!

2. Jobban esik a bor, ha közben eszegetsz.

3. Ivás közben használd ki mind az öt érzékszerved: Gyönyörködj a bor színében, élvezd a bor ízét, zamatát, illatát, a poharak csengését!

4. A bort, ha gyakran is, de mindig kisebb kortyokban igyad, így kevésbé árt meg! A bort élvezni illik, nem vedelni.

5. Minden borfajtát külön kóstolj! Ne keverd a borokat!

6. A kóstolás útja fokozatos legyen, a közönséges bortól az aszuig! Sz. János áldásaként (utolsó pohár) kocsisbort igyál, az édes borok után érzed igazán a természetes borok igazi jó ízét, zamatát!

7. Tarts mértéket a borivásban! Szeresd a bort, de légy erősebb nála! Az ittas ember már nem ember!

8. Más borát ne becsméreld, magadét ne dicsérd!

9. A borivás szertartás! Tartsd meg a koccintás szabályait: Nézz a szembe; fogd a talpát a pohárnak; poharad peremét hölgyek, idősebbek poharánál lejjebb tartsd! Ne fertőzd a pince levegőjét dohánnyal, slágerekkel, műdalokkal!

10. Amikor élvezed a bort, mindig gondolj legalább egy percig arra, hogy mennyi munka, fáradtság van egy pohár borban!

Borfajták

Asztali bor

Asztali bornak nevezhető az osztályba sorolt és megyei fajtalistában szereplő borszőlőfajtákból származó, legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű (szőlőből származó) cukrot tartalmazó ital. Minimálisan 9% a tényleges alkoholtartalma. Az asztali borok többnyire a síkvidéki telepítésű borszőlőből készített különösebb fajta- és tájjelleg nélküli tömegborok. Névként alkalmazható általános vagy fantázianév, a borvidékre nem utaló termőhely, fajtanév külön-külön vagy együttesen. Ilyenek, pl.: Pincemester, Asztali vörös, Asztali fehér, Kadét fehér, Lőrinc barát bora, Koccintós.

Tájbor

Tájbornak nevezhető az olyan szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik. Teljes egészében a meghatározott tájbor készítésére alkalmas szőlőfajták mustjából készül. A tájborok az asztali kategória legjobbjai, egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget a címkén feltüntetett termőhelyről. Fajtái többek között: Alföldi kékfrankos, Duna melléki kékfrankos, Duna melléki chardonnay, Balaton-melléki Irsai Olivér, Észak-dunántúli zöld veltelini, Dél-dunántúli zweigelt, Felső-magyarországi hárslevelű, Felső-magyarországi leányka.



Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor

A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetén a szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmaz. A termőhelyre és a fajtára, esetleg a készítési módra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. A származásában és minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban meg kell felelnie az elnevezésnek és a jelölésnek. A körzet, település és dűlő nevei csak borvidék és borvidéki régió nevével együtt jelölhető a bor címkéjén.

Védett eredetű bor

Olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amely termelői kezdeményezésű, egyedi szabályozású termék. A védett eredetű bor földrajzi eredete egyedileg a borvidékre vagy azon belül kisebb területi egységre határolt. A borkészítésre felhasznált szőlőfajták a szőlőtermesztés, a borkészítés technológiája és kiszerelése egyedileg szabályozott. A védett eredetű bor készítésekor a must cukortartalmát növelni, a savtartalmát kémiai úton megváltoztatni nem szabad. Értékesíteni csak a szüretet követő év augusztus 20-ától lehet. Védett eredetű bornak számítanak a tokaji borkülönlegességek, az egri borvidéken a Debrői hárslevelű és az Egri bikavér, a Kunsági borvidéken az Izsáki Arany Sárfehér, a Nagy-Somlói borvidéken a Somlói furmint, a Hárslevelű, a Juhfark és az Olaszrizling.

Tokaji borkülönlegességek

A tokaji borkülönlegességek védett eredetű borok. A Tokaji borvidéken termelt, földrajzi eredet megjelöléssel rendelkező borok: meghatározott termőhelyről származó minőségi borok meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek

Meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek, melyek készítési módjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak, a következők:

Tokaji aszú

Tokaji aszúeszencia

Tokaji eszencia

Tokaji szamorodni

Tokaji máslás

Tokaji fordítás

Gyümölcsborok

A magyar bortörvény szerint a bor a szőlő gyümölcséből, erjesztés útján készült ital. A más gyümölcsökből, de ugyancsak erjesztéssel, és cukor (szacharóz) hozzáadásával készült italt gyümölcsbornak nevezzük. A gyümölcsbor egyféle gyümölcsből készülő borital, amelyeknek nevében a gyümölcsöt is megnevezik.

pl.: almabor, málnabor, meggybor, ribizlibor stb. A gyümölcsbor csak annyiban különbözik az eredeti gyümölcslétől, hogy a benne lévő és a hozzáadott cukorból alkohol lesz. A gyümölcs íze és zamata csak kis mértékben csökken. Ugyanakkor a vitamintartalma egyes esetekben a szőlőbor vitamintartalmának többszöröse is lehet.

Egyéb különlegességek

Mézbor:

mézből erjesztett bor. Nem azonos a „mézes borral”, amely csak ízesített, mézzel fűszerezett ital.

Akácbor

Csipkebogyóbor

Rizsbor

Borok és ételek 

A kínált bornak a tökéletes ízélmény elérése érdekében mindig összhangban kell lennie a feltálalt étellel. Fő szabály - savanyú ételek-savas borok - csípős ételek- száraz borok - vad ételek- száraz vörös bor - édes ételekhez- édes borok Az egyes ételféleségekhez leginkább ajánlott borokat ajánlom a honlap látogatóinak figyelmébe:

Milyen ételhez, milyen bort fogyasszunk?

Apperitifként gyomornedv termelést elõsegítõ, alacsony alkoholtartalmú, friss savakkal rendelkezõ, esetleg kesernyés, fûszeres ízû, száraz borok ajánlottak. Pl: friss üde száraz fehérborok, rozéborok, száraz sherry, száraz szamorodni, száraz fûszerezett borok (száraz vermutok), száraz pezsgõ.
Elõételekhez könnyû, alacsony alkoholtartalmú, élénk savú, száraz, nem túl jellegzetes száraz fehérborok harmonizálnak.

Levesekhez könnyû, kis alkoholtartalmú, lágy, zamatos, fajtajelleges fehérborok illenek. Kivételt képeznek a krémlevesek, amelyekhez száraz szamorodni , vagy száraz sherry, valamint a bableves, amihez fûszeres vörösbor való. Régi borász szokás alapján "leves után jár a negyven csepp" :száraz tokaji borkülönlegesség.

Tésztákhoz annak édességétõl függõen kell kiválasztani a bort. Sós tésztákhoz száraz, vagy félszáraz, üde asztali fehér- vagy sillerbort, míg az édes tésztákhoz félédes, édes gömbölyû, testes, tüzes fehérborokat, édes pezsgõt fogyaszthatunk. Ha a tészta csak köret, akkor a feltét határozza meg a kiválasztandó bort.

Sertéshúshoz, ha nem túl fûszeres, jellegzetes, élénkebb savú fehérborok szolgálhatók fel. A sertéspörkölthöz karakteresebb (pl.: Kadarka) borok, a flekkenhez, rablóhúshoz a keményebb vörösborok (pl.: Kékfrankos, Pinot noir), vagy fehérborok (pl.: Ezerjó, Furmint, Juhfark), a kocsonyához kissé lágyabb, de fûszeres fehérbor, a töltött káposztához kemény, száraz, tájjellegű minõségi fehérborok ízlenek. A sonka legjobb kísérõje a könnyû vörös- vagy rozébor. Malacsülthöz kiemelkedõ minõségû, tájjellegû fehérbor illik (pl.: Furmint, Kéknyelû, Chardonnay, Rajnai rizling).
Borjúhúsokhoz fûszeres illatú, zamatos fehérborok illenek, de egyes sülthúsféleségek ízeit jól egészíti ki egy könnyû, lágy vörösbor.

Marhahúsokhoz, bárányhúsokhoz általában bársonyos, zamatos, nemes vörösborokat fogyasztanak. Minél finomabb az elkészítés módja, annál finomabb minõségû vörösbort ajánlatos felszolgálni hozzá (pl.: Pinot noir, Merlot, Cabernet)
Birkahúsokhoz alacsonyabb alkoholtartalmú, jellegzetes zamatú, élénkebb savú fehér (pl.: Ezerjó, Furmint) vagy finom, de könnyebb vörösborok (pl.: Kadarka, Kékoportó, Kékfrankos) illenek. Kivétel az ürücomb, amelyhez nehéz, jellegzetes, száraz, jól érezhetõ palackbukéjú fehérbor megy a legjobban.

Szárnyashúsokhoz annak zsírosságától, az étel elkészítési módjától függõen fehér- vagy vörös-, könnyû vagy nehéz borok mind számításba jöhetnek. Sült csirkéhez, vagy pirított kacsához könnyû, üde jellegû, finom illatú fehérbor, vagy könnyû vörösbor (pl.: Oportó, Kadarka), paprikás csirkéhez határozott karakterû (pl.: Kékfrankos), libához keményebb, de fûszeres zamatú száraz fehérbor (pl.: Rajnai rizling, Hárslevelû, Chardonnay, Pinot blanc), gazdag mártással készített csirkéhez nem túl illatos muskotályos bor, vagy más zamatos bor (pl.:Szürkebarát) illik.

Halakhoz, egyszerûen elkészített halak esetében könnyû, de minõségi, finom zamatú, száraz fehérborokat (pl.: Chardonnay, Olasz rizling, Rajnai rizling, Hárslevelû) ajánlatosak. Minél ízesebben, gazdagabban elkészített a hal, annál testesebb, kiemelkedõbb minõségû száraz fehérborokat kell adni hozzá. Kivétel a halászlé, amely ha nem balatoni, akkor inkább tájjellegû vörösborral ízlik. A tengeri ételekre szokták mondani "fehér a fehérrel". Franciák szerint a tengeri halakat a legjobb Sauvignon blanc borával felszolgálni.

Vadak közül a "könnyebb ízûek" (fácán, fürj) könnyebb, élénkebb, "erõs ízû" vadak (szarvas, õz, vaddisznó, vadkacsa, vadliba) gazdagabb ízû, zamatos vörösborokat vonzanak.
Gombákhoz kissé nagyobb szesztartalmú, finom zamatú fehérborok (pl.: Hárslevelû, Cirfandli) valók. Hirtelen sült vargányához vagy csiperkéhez a könnyû, zamatos vörösbor (pl.: Kadarka, Oportó) jól hozzásimul.

Sajtok és a bor kapcsolata igen sokrétû. A gasztronómiában a borok és a sajtok igen jól kiegészítik egymást, ezért érdemes a fõbb sajttípusok alapján vizsgálni a párosítások lehetõségeit. A sajtok fontos eleme a só. Befolyásolja az ízösszetételt, állagot, víztartalmat és az érési folyamatokat. A kiegyensúlyozottan és gyengén sós íz a sajtok egyik fõ íztulajdonsága. A sós íz erõsen savas borokkal kellemetlen fémes ízhatásokat válthat ki, ezért sajtokhoz ne válasszuk élénk savú, kemény borokat.