Alkaiosz: Töredék

Alkaiosz: Töredék


Esőt zudít le Zeusz ege ránk, erős

tél jön, megáll a jég a folyók szinén .

......

Ám mit se adj a télre! A Tűzhelyed

égjen, te töltsed mézízű borral a

kelyhet szinültig, és övezzed

homlokodat puha gyolcsszövettel.

/Ford.: Tótfalusi István/

Varró Dániel: Téli szonett


Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér?

Kövér szeplőit hol hullatta el?

Hisz prüszköl is!

Ez, kérem, csúnya jel.

Magácskának megárthatott a tél.

A dér bár összecsípte orrhegyét

(hófödte csúcsot így az alkonyat),

jót tenne most egy kis pohár konyak,

pótolni bent piros nyarak hevét.

Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,

az ember elfehérül, színehagy,

belakja bensejét a morc hideg.

E kókadás de oktalan! De gyors!

Mennyivel szebb a lomha medvesors!

A málnát szundikálva várni meg.

 Wass Albert  : Tél


Templomi csöndben,

Éjjeli ködben

Aszkéta-ágat zörrent a szél,

Valahol messze,

Csillag szemekre

Szürke ködfátylat borít a Tél.


Túl a tetőkön,

Dárdás fenyőkön:

Zöld diadémon, pára lebeg,

Sűrű vadonban

Halkan, titokban,

Fenyő-óriások könnye pereg...


Néma a szikla,

Kristály patakja,

Jeges páncélban tompán zubog,

Mogorva ormon

Nincs rhododendron,

Csak sötét árnyak: Tantalusok.


Mélyen a völgybon,

Fűzfa berekben,

Néha, titokban zörren a szél,

S fent a magasban

Pára alakban

Halkan suhanó szellem: a Tél.