egyiptomi istennő, Ozirisz isten nővére és felesége, Hórusz isten anyja, a hitvesi és anyai szeretet, a szerelem és a termékenység, a folyó áradása, az ég és Föld istennője. Fején tehénszarvak között a napkoronggal s azon egy trónussal ábrázolták. Fő temploma Philaeben volt. Tisztelete az ókori Görögországban és később a római birodalomban is elterjedt. Nyomai még a magyarországi római kori leletekben is fellelhetők. A római kori Savaria helyén épült Szombathelyen pl. Európa egyik legnagyobb Ízisz-szentélyét tárták fel. A dombormű eredetije Ízisz Philae szigetén épült templomában található .
Nimfák (gör.),
a görög mitologiában alsóbb rendü női természetistenségek, melyek forrásokban
és patakokban, vagy mellettük (l. Najádok), ligetekben, réteken, hegyeken (l. Oreádok) és erdőkben, meg fákben (l. Driadok) laktak. Legkivált a földet megtermékenyítő nedvesség személyesítői voltak, s ezt igazolja nevük is: okeanidák, ahogy általában a források és vizek nimfáit, mint a földet körülözönlő Okeanos leányait nevezték, mig a nereidák (l. o.) különösen a tenger nimfái voltak.
Sokszor, mint egyes megjelölt helyek és vidékek istenségei, felveszik azok neveit is: p. dodonidák, Dodona várostól; v. egyes források nevét viselik: p. Arethusa (l. o.).
Természeti jelentőségüknél fogva a N. gyakran isteni csecsemők dajkái is voltak, p. Zeusé és Bacchusé; továbbá összeköttetésben és viszonyban állottak a felsőbb rendü természetistenekkel, p. Hermesszel, Apollonnal, Pannal, Dionysosszal stb.
Sokszor, mint egyes megjelölt helyek és vidékek istenségei, felveszik azok neveit is: p. dodonidák, Dodona várostól; v. egyes források nevét viselik: p. Arethusa (l. o.).
Természeti jelentőségüknél fogva a N. gyakran isteni csecsemők dajkái is voltak, p. Zeusé és Bacchusé; továbbá összeköttetésben és viszonyban állottak a felsőbb rendü természetistenekkel, p. Hermesszel, Apollonnal, Pannal, Dionysosszal stb.
Jóstehetségük is volt és képességük, hogy másokat lelkesedésbe, őrjöngésbe hozzanak; az igy önkivületbe hozottakat nimfoleptoi-nak nevezték. A N. ugyan halandók, de nagyon sokáig élnek és sohasem vénülnek meg: éppen ugy, mint a források, amelyek bár kiapadhatnak, de az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. Kecskéket, bárányokat, tejet, olajat és bort áldoztak nekik, de már egy-egy árnyékos fa ültetése, v. a forrás megkoszorúzása is a kultuszhoz tartozott.
Áldozati ajándéknak gyakran olyan tárgyakat választottak, melyek a vizzel összefüggenek: p. békákat, ivószarukat, csészéket stb. (L. még Forráskultusz.) az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. A művészet a N.-at szűzeknek ábrázolja, régebben felöltözve, később félig, vagy egészen is meztelenül; kezükben gyakran vizes korsót, vagy kagylót tartanak, állnak, vagy térdelnek, vizet merítenek, pihennek, játszanak, táncolna, néha Pan, a szatirok és más istenek (Apollo, Hermes stb.) társaságában is; nagyon közeli és szoros vonatkozásban álltak a charisokkal (l. o.) és horákkal (l. o.), amelyektől a régi műemlékeken gyakran alig lehet őket megkülönböztetni. V. ö. Curtius, Die Plastik der Hellenen an Quellen u. Brunnen (Berlin 1876).
Áldozati ajándéknak gyakran olyan tárgyakat választottak, melyek a vizzel összefüggenek: p. békákat, ivószarukat, csészéket stb. (L. még Forráskultusz.) az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. A művészet a N.-at szűzeknek ábrázolja, régebben felöltözve, később félig, vagy egészen is meztelenül; kezükben gyakran vizes korsót, vagy kagylót tartanak, állnak, vagy térdelnek, vizet merítenek, pihennek, játszanak, táncolna, néha Pan, a szatirok és más istenek (Apollo, Hermes stb.) társaságában is; nagyon közeli és szoros vonatkozásban álltak a charisokkal (l. o.) és horákkal (l. o.), amelyektől a régi műemlékeken gyakran alig lehet őket megkülönböztetni. V. ö. Curtius, Die Plastik der Hellenen an Quellen u. Brunnen (Berlin 1876).
A titánok a görög mitológia ismert alakjai. A legenda szerint a világ keletkezésekor hatalmas háborút vívtak a görög istenekkel.
**
A világ keletkezése, és a titánok harca A Khaos volt az első létező: a tátongó üresség, vagy későbbi magyarázat szerint az elemek zavaros összevisszasága és Erós: a Szerelem az első működő erő a világban. Hogy Uranos, az „Ég” következett-e előbb, vagy Gaia (Gé), a „Föld”, ebben már ellentmondanak egymásnak a különböző források, de abban általában már megint egyetértenek, hogy Gaia felesége volt Uranosnak.
Uranos és Gaia gyermekei a hekatonkheirek, a „százkezű” óriások, Briareós, Kottos és Gyés.
Az ő gyermekeik a kyklópsok is, a „kerekszemű” óriások, Brontés, Steropés és Argés, akiknek egyetlen, kerek szemük van a homlokuk közepén. Ők készítik majd a villámokat Zeusnak, föld alatti kovácsműhelyükben, Héphaistos vezetésével. Műhelyük némely hagyomány szerint az Aetna mélyén, de más helyi hagyományok szerint más tűzhányó kráterében van.
Az Ég és Föld első gyermekei kemény és durva óriások, a még kialakulatlan világ, a gomolygó őskor formátlan szörnyalakjai. Nem közülük való az a Polyphémos, akivel Odysseusnak gyűlik meg a baja Homéros eposzában: ez is kyklóps, kegyetlen óriás, egyetlen kerek szemmel, de ő már Poseidónnak és Thoósa nymphának a gyermeke.
Maga Uranos is elborzadt szörnyű gyermekeitől – borzalmasságukat érzékelteti az emberitől eltérő alakjuk is –, megkötözte és a Tartarosba hajította őket.
A Tartaros az alvilág legsötétebb mélysége, ugyanolyan távolságnyira a földtől, mint amilyen távol van a föld az égtől, s keletkezése némelyek szerint megelőzte Uranos születését, az Ég keletkezését.
Uranos és Gaia további fiai a titánok:
Ókeanos, Koios, Hyperión, Krios, Iapetos és a legfiatalabb Kronos. Uranos és Gaia leányai a titanisok: Téthys, Rhea, Themis, Mnémosyné, Phoibé, Dióné és Theia.
**
A világ keletkezése, és a titánok harca A Khaos volt az első létező: a tátongó üresség, vagy későbbi magyarázat szerint az elemek zavaros összevisszasága és Erós: a Szerelem az első működő erő a világban. Hogy Uranos, az „Ég” következett-e előbb, vagy Gaia (Gé), a „Föld”, ebben már ellentmondanak egymásnak a különböző források, de abban általában már megint egyetértenek, hogy Gaia felesége volt Uranosnak.
Uranos és Gaia gyermekei a hekatonkheirek, a „százkezű” óriások, Briareós, Kottos és Gyés.
Az ő gyermekeik a kyklópsok is, a „kerekszemű” óriások, Brontés, Steropés és Argés, akiknek egyetlen, kerek szemük van a homlokuk közepén. Ők készítik majd a villámokat Zeusnak, föld alatti kovácsműhelyükben, Héphaistos vezetésével. Műhelyük némely hagyomány szerint az Aetna mélyén, de más helyi hagyományok szerint más tűzhányó kráterében van.
Az Ég és Föld első gyermekei kemény és durva óriások, a még kialakulatlan világ, a gomolygó őskor formátlan szörnyalakjai. Nem közülük való az a Polyphémos, akivel Odysseusnak gyűlik meg a baja Homéros eposzában: ez is kyklóps, kegyetlen óriás, egyetlen kerek szemmel, de ő már Poseidónnak és Thoósa nymphának a gyermeke.
Maga Uranos is elborzadt szörnyű gyermekeitől – borzalmasságukat érzékelteti az emberitől eltérő alakjuk is –, megkötözte és a Tartarosba hajította őket.
A Tartaros az alvilág legsötétebb mélysége, ugyanolyan távolságnyira a földtől, mint amilyen távol van a föld az égtől, s keletkezése némelyek szerint megelőzte Uranos születését, az Ég keletkezését.
Uranos és Gaia további fiai a titánok:
Ókeanos, Koios, Hyperión, Krios, Iapetos és a legfiatalabb Kronos. Uranos és Gaia leányai a titanisok: Téthys, Rhea, Themis, Mnémosyné, Phoibé, Dióné és Theia.
/ A titánok bukása - Rubens festménye /
Haragudott Gaia Uranosra, amiért első gyermekeit a Tartarosba hajította, és ezért rávette a titánokat, hogy álljanak bosszút rajta. Ezek elvállalták – csak Okeanos nem vett részt a vállalkozásban –, s a legfiatalabb a testvérek közül, Kronos, átvett egy sarlót anyjától és avval megcsonkította atyját.
Ekkor, Uranos kiömlő véréből születnek az Erinnysek: Alléktó, Tisiphoné és Megaira, a bosszúállásnak, a mardosó lelkiismeretnek az istennői.
Uranost megfosztották hatalmától a titánok, szörny alakú testvéreiket felhozták a Tartarosból és Kronosnak adták át az uralmat.
Kronos ismét bilincsbe verte és fogva tartotta a százkezű óriásokat és a kyklópsokat. Rheát vette feleségül Kronos, s mert Uranos és Gaia azt a jóslatot mondták, hogy saját gyermeke fogja megfosztani az uralomtól, gyermekeit, Hestiát, Démétért és Hérát, majd Hadést (más néven: Plutónt) és Poseidónt, amint megszülettek, lenyelte.
Ezért Rhea, mikor legkisebb gyermekét, Zeust várta, elbújt Kronos elől Kréta szigetén, s mikor megszületett Zeus, egy követ pólyált be, és azt adta át Kronosnak. Kronos lenyelte a követ, s mikor Zeus megnőtt, beteljesedett a jóslat.
Zeust Ókeanos leánya, Métis, az „Ész” segítette: mérget adott be Kronosnak, amitől az kihányta sorjában elnyelt gyermekeit. Legfelül a kő volt, így azt adta vissza először, majd Poseidónt, Plutónt, Hérát, Démétért és Hestiát, s így ezek születésük fordított sorrendjében látták meg másodszor a napvilágot.
Ezért mondhatják a „harmadik istennemzedék”-ben Hestiát vagy Histiét – a házitűzhely istennőjét – a legidősebbnek és a legfiatalabbnak egyszerre.
Ezután Zeus hadat indított Kronos és a titánok ellen. Tíz évig tartott a háború, s ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog győzni, aki a Tartaros foglyait hívja segítségül.
Zeus kiszabadította a Tartarosból a kyklópsokat és a százkezű óriásokat. A kyklópsok ekkor készítették Zeusnak a villámot, Hadésnak a láthatatlanná tévő sisakot és Poseidónnak a háromágú szigonyt.
Irtózatos harcban, melyet eget-földet rázó mennydörgés, a tenger szörnyű morajlása kísért, Zeus legyőzte Kronost és a többi titánt, s most őket parancsolta a Tartarosba, a százkezű óriásokat rendelve őrizetükre.
Kronos három fia felosztotta egymás közt a világot. Zeusnak jutott az uralom az égben, Poseidónnak a tengeren és Plutónnak az alvilágban.
Haragudott Gaia Uranosra, amiért első gyermekeit a Tartarosba hajította, és ezért rávette a titánokat, hogy álljanak bosszút rajta. Ezek elvállalták – csak Okeanos nem vett részt a vállalkozásban –, s a legfiatalabb a testvérek közül, Kronos, átvett egy sarlót anyjától és avval megcsonkította atyját.
Ekkor, Uranos kiömlő véréből születnek az Erinnysek: Alléktó, Tisiphoné és Megaira, a bosszúállásnak, a mardosó lelkiismeretnek az istennői.
Uranost megfosztották hatalmától a titánok, szörny alakú testvéreiket felhozták a Tartarosból és Kronosnak adták át az uralmat.
Kronos ismét bilincsbe verte és fogva tartotta a százkezű óriásokat és a kyklópsokat. Rheát vette feleségül Kronos, s mert Uranos és Gaia azt a jóslatot mondták, hogy saját gyermeke fogja megfosztani az uralomtól, gyermekeit, Hestiát, Démétért és Hérát, majd Hadést (más néven: Plutónt) és Poseidónt, amint megszülettek, lenyelte.
Ezért Rhea, mikor legkisebb gyermekét, Zeust várta, elbújt Kronos elől Kréta szigetén, s mikor megszületett Zeus, egy követ pólyált be, és azt adta át Kronosnak. Kronos lenyelte a követ, s mikor Zeus megnőtt, beteljesedett a jóslat.
Zeust Ókeanos leánya, Métis, az „Ész” segítette: mérget adott be Kronosnak, amitől az kihányta sorjában elnyelt gyermekeit. Legfelül a kő volt, így azt adta vissza először, majd Poseidónt, Plutónt, Hérát, Démétért és Hestiát, s így ezek születésük fordított sorrendjében látták meg másodszor a napvilágot.
Ezért mondhatják a „harmadik istennemzedék”-ben Hestiát vagy Histiét – a házitűzhely istennőjét – a legidősebbnek és a legfiatalabbnak egyszerre.
Ezután Zeus hadat indított Kronos és a titánok ellen. Tíz évig tartott a háború, s ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog győzni, aki a Tartaros foglyait hívja segítségül.
Zeus kiszabadította a Tartarosból a kyklópsokat és a százkezű óriásokat. A kyklópsok ekkor készítették Zeusnak a villámot, Hadésnak a láthatatlanná tévő sisakot és Poseidónnak a háromágú szigonyt.
Irtózatos harcban, melyet eget-földet rázó mennydörgés, a tenger szörnyű morajlása kísért, Zeus legyőzte Kronost és a többi titánt, s most őket parancsolta a Tartarosba, a százkezű óriásokat rendelve őrizetükre.
Kronos három fia felosztotta egymás közt a világot. Zeusnak jutott az uralom az égben, Poseidónnak a tengeren és Plutónnak az alvilágban.
Shiva és Shakti
Visnu, Brahmá és Siva együtt alkotják a hindu háromságot. Shiva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Shiva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója.
A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli. Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák.
Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja. Ikonográfikusan Shivát ábrázolhatják kettő, három, négy, nyolc, tíz vagy akár harminckét karral is.
Shivát háromágú szigonyával díszített templomaiban leginkább lingaként vagy fallosz-szimbólum formájában imádják. E linga-forma Shiva ősnemző szerepét hangsúlyozva képviseli őt.
Ősnemzőként ő mozdította ki egyensúlyából az anyagi energiát, rábírva azt a teremtés folyamatában való részvételre. Shiva a tánc nagymestere. A táncról szóló írásokban ismertetett 108 táncolási mód mind tőle származik.
Azt mondják róla, hogy minden este táncol azért, hogy enyhítse a teremtmények szenvedéseit, és hogy szórakoztassa az isteneket, akik Kajlászán gyűlnek össze. Shiva legalább olyan nagy mestere a jógának és a lelki tudományoknak, mint a zenének, a táncnak és más művészeteknek.
Hitvese Párvatí (Shakti), az anyagi energiát irányító félistennő. Különböző formáiban Kálíként, Durgáként, Umáként Deviként stb. is ismerik.
"Egyes tantrikus források szerint a valós és a transzcedens világot Shakti és Shiva végtelen szeretkezése hozza létre. Az istennőt átjárja a láthatatlan Shiva isten,így szétválaszthatatlanná válnak egymástól."
A Tantra hindu változat Shíva és Sakti tisztelete körül forog, isteníti a férfi és a női princípiumokat.
A tantrikák hittek abban, el tudják azt érni, hogy megszabaduljanak az élet és halál körforgásától (Moksa), a sex erejének használatával, tantrikus rituáléban.
A Tantra népszerűsége a Krisztusi időszámítás után kezdődött el. I. U.700-tól 1300-ig széles körben elterjedt, elnyelve a hinduizmust és a buddhizmust, épp úgy, mint más vallásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése