Az ókori görög hitvilág, mitológia politeista, tehát sokistenhitű volt. Három fokozata van:
- teriomorfizmus: állatarcú istenek pl.: sas, bagoly, bika, tehén, ló, galamb
- átmenet: félig állat, félig ember arcuk van pl.:
kentaur (ló és ember),
minotaurusz (bika és ember),
szphinx (oroszlán és ember),
hárpia (ragadozó madár és ember),
- antropomorf: emberistenek, melyeknek esetleg megmaradnak állati tulajdonságaik pl.: bagoly szemű Pallasz Athéné.
Ezeknek az isteneknek a világa tükörképe a földi világnak. Úgy élnek ahogy az emberek: születnek, esznek (ételük az ambrózia), isznak (italuk a nektár), harcolnak, gyermekeik születnek, viszont sosem halnak meg. A görög mitologikus elképzelések megegyeznek abban, hogy a világ az istenek nászából jött létre.
További fejlődése és tökéletesedése az istenek egymással folytatott harca árán valósult meg.
Elsőnek jött létre Khaosz, a tátongó "Üresség", majd őt követte Gaia, a széles mellű Föld, és Erósz, a "Szerelem" istene.
Gaia először méltó párját hozta a világra, a csillagos égboltot, a mindent beborító Uranoszt.
Az Ég és a Föld első gyermekei voltak az első istenek. Először hét titánt szült Gaia, köztük volt Atlasz és Prométheusz is, majd megszülettek leánytestvéreik a titaniszok. Aztán három egyszemű és három százkarú óriás jött a világra. Az Ég és a Föld első gyermekei, durva óriások, szörnyalakok voltak. Maga Uranosz is elborzadt gyermekei láttán, és a küklopszokat meg a százkarúakat letaszította az alvilágba. Gaia ezért megharagudott férjére, s fellázította a titánokat, hogy álljanak bosszút apjukon.
A legifjabb titán, Kronosz vállalkozott erre a feladatra, és apját megfosztva férfiasságától átvette az istenek feletti uralmat. Testvérét Rheiat vette feleségül, de félve, hogy ő is apja sorsára jut, születendő gyermekeit sorra lenyelte. Ezért Rheia, mikor legutolsó gyermekét, Zeuszt várta elbújt Kronosz elől Kréta szigetén. Zeusz születése után egy követ tett a pólyába, és azt adta át férjének. Kronosz gyanakvás nélkül lenyelte a követ.
A gyermek Zeusz Kréta szigetén nevelkedett. Mikor felnőtt, mérget adott be apjának, aki ettől sorra kihányta korábban elnyelt gyerekeit. Ezután Zeusz tíz évig tartó háborút indított Kronosz és a titánok uralma ellen. Zeusz, az alvilágból kiszabadított küklopszokkal és százkarú óriásokkal legyőzte apját. Így lett Zeusz az istenek királya és az emberek atyja, ő alakította ki a rend és az értelem világát. Zeusz első felesége Themisz volt, Uranosz és Gaia leánya, a Törvényesség istennője.
Második felesége Héra lett, aki egyben testvére is, ő a nők védelmező istennője.
Házasságukból született : Arész, a Háború istene. Zeusz szeretője Létó volt, akitől Apollón, a Világosság, a Jóslás és a Költészet istene, valamint Artemisz, a Vadászat szűz istennője is született.
Héra nagyon megharagudott férje kicsapongásai miatt, és elhatározta, hogy ő is szül egy olyan gyereket, aki nem Zeusztól származik. Így látta meg a napvilágot a férfi nélkül fogant Héphaisztosz.
Ő azonban olyan csúnya volt, hogy születése után anyja ledobta az Olümposzról. A zuhanás miatt kitörte a lábát és az Etna vulkánban berendezett kovácsműhelyében élt.
Héphaisztosz volt a Tűz és a Kovácsmesterség istene, az istenek sánta kovácsa.
A tudás és a Művészetek istennője Pallasz Athéné, Zeusz fejéből pattant ki.
A Zeusz villámától megérintett tenger habjaiban született meg Aphrodité, a Szépség és a Szerelem istennője.
Zeusz fia még Hermész a Tolvajok istene, Hermész utóda pedig Pán, a Pásztoristen.
A görög istenek sorában meg kell említeni még
Dionüszoszt, a Szőlő, a Bor és a Mámor istenét;
Hébét, az Ifjúság istennőjét;
és Héliosz Napistent.
Zeusz valamint egy halandó nő gyermeke Héraklész félisten lett.
A Sors istenei a Moirák, akik az élet fonalát szövik, és néha-néha el is szakítanak egyet.
A Művészetek és Tudományágak legjelentősebb képviselői pedig a kilenc nőből álló Múzsák.
A Csillagászat múzsája Uránia.
A görög istenek életörömmel teli játékossága olümposzi derübe vonja a világot, de anélkül, hogy romantikus, érzelmes módon elrejtené az emberi lét fájdalmas valóságait. A mítoszok kialakulása a görög műveltség fejlődésében már évszázadokkal Homérosz és Hésziodosz előtt elkezdődött, sőt valószínűleg elég magas fokot ért el.
Azonban mégis Homéroszé és Hésziodoszé az érdem, hogy változatainak végtelen lehetőségeiben felismerték a mítoszok jelentőségét és nagyfokú művészi tudatossággal használták ki lehetőségeit és alkották meg költői alkotásaikat, amelyek fő forrásai lettek a görög mitológiának, s amelyek a mítoszok újabb és újabb lehetőségeinek kibontakozására ösztönözték az utánuk működő költők egész sorát. Nekik tulajdonítható a régebbi kor ingatag istenfogalmainak határozott típusokká való formálása, amelynek főbb vonásai egyöntetűséget mutatnak, de a részletek terén a nagyfokú változatosság uralkodik, mert a görögök sohasem ragaszkodtak egységes vallásos rendszerhez, sem pedig a megállapított, kötött hitbeli dogmákhoz.
Forrás : www.valtozovilag.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése