Telihold volt azon az éjszakán,s rejtélyes
fátyolba ölelte az erdőszéli tisztást,
Hol tizenhárom talárt hordó alak
vígan járta körtáncát.
Ugráltak,szökkentek seprűkkel
a tábortűz körül,
Hosszú hajuk vállukra omlott és
puhán a hátukra terült.
Daluk betöltötte a kihalt környéket
a teliholdas éjben,
Mikor Isteneikhez fohászkodtak a bő
termés reményében.
Más-más szülte őket,mégis egy családdá
kovácsolódtak össze,
Testvérek voltak ők így szeretetben,
búban és örömben.
Árnyékuk eltorzította a tiszta képet,mintha
szálltak volna a levegőben,
Szarvasagancsot jelképező fejdíszük
ördögien hatott a sötétben;
S mivel minden titokra előbb vagy
utóbb fény derül,
Történt egyszer,hogy pár alak utánuk osont,
figyeltek egy odvas fa mögül.
Ijedten nézték a cikázó árnyakat;
arcuk fakóra színeződött,
Majd másnap rémülten mesélték el a történetet
a falu lakói között.
Így bélyegezték meg tudatlanul a boszorkány
hitet és életet,
Így lettek tiszta szívű emberekből ördögi,
tébolyult emberek.
Koki Diána Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése